A színművészet leírására használt metaforakészletünkben gyakorta bukkannak fel olyan elemek, mint a „kemény, extrém próbafolyamat”, melynek során a színész rendezői instrukciók hatására „átlépi saját határait”, és létrejön az a kimagasló művészi színvonalú előadás, amely még a nézőket is „komfortzónájuk elhagyására” készteti. A színház valóban elgondolható rendkívüli állapotként, melynek látható és láthatatlan hierarchiái, írott és íratlan szabályai sokszor csak áthágásuk pillanatában mutatkoznak meg. Az elmúlt években napvilágot látott szexuális és egyéb természetű hatalmi visszaélések, pszichés és fizikai bántalmazástörténetek fényében azonban kényszerítő erővel merül fel a kérdés, hol a határa a művészi határátlépésnek? Hogyan alakultak ki és szilárdultak meg a színháztörténet során azok az alá- és fölérendeltségi viszonyok, amelyek mostanság megremegni látszanak? A színház csupán lenyomata és/vagy újratermelője a társadalmi egyenlőtlenségeknek, vagy akár képes megváltoztatni is azokat?

A 3 x 4 részessé bővült webinár-sorozatban a 20. századi tánc-, színház-, zene-, performansz- és képzőművészet történetéről hallhatnak előadásokat Kricsfalusi Beatrix irodalom- és színháztörténész, Molnár Szabolcs zenetörténész és Rényi András művészettörténész közreműködésével. Fókuszba kerülnek a tér, az idő, a test és a jövőnarratívák kérdései, a társműfajok közötti kitekintéssel. A minikurzusok a Trafó előadásainak értelmezéséhez is segítségül szolgálhatnak.