A várakozás általában elég bosszantó. Néha úgy érzi az ember, hogy inkább pucolna ablakot, minthogy a postán várakozzon. De mi van akkor, ha a várakozásnak látszólag sosincs vége ? Ha hosszú covidban szenvedünk, és úgy tűnik, állapotunk egyetlen orvost sem érdekel? Amikor a neurodivergenciát rendszeresen félrediagnosztizálják? Amikor a nemváltás előfeltételét jelentő terápiához való hozzáférés nem elérhető a számunkra, vagy elképzelhetetlenül távolinak tűnik? Zoyander Street Cis Penance című játékának interjúalanyai számára a fenti jelenségek közül egy vagy több dologra való várakozás életük meghatározó tapasztalata. Bizonyára nem idegen érzés ez a magyar transz emberek számára sem, akiknek a terápiára való várakozási ideje 2020 óta a végtelenségig meghosszabbodott. A performatív előadás végigvezet bennünket a neurodiverzitás és a nemi sokszínűség, a betegség, a testtel kapcsolatos normativitás, a düh generatív formái és a hozzáférhetőség kérdésein, és felvillant olyan stratégiákat, amelyek segítségünkre lehetnek abban, hogy a várakozás idején megvédhessük magunkat a hatalom nyomásától.

Helyszín: Trafóklub
Az esemény angol nyelvű