Az újkori világ emlékei Budapest vidékén

Az élelemtermelés kezdete kétségkívül az egyik legjelentősebb sorsfordító esemény volt az emberiség történetében. Az újfajta paraszti gazdálkodás azonban a letelepedéssel, a termőföldek, legelők folyamatos megteremtésének szükségletével a természeti környezet lassú átalakulását is megindította. Az agrárgazdálkodás tudománya a Közel-Kelet irányából — a Kr. e. 10000–6000 közötti időben— több hullámban zajló vándorlással jutott a Kárpát-medencébe. A főváros első állandó lakóit a vonaldíszes kerámia népének élelemtermelő közösségei képviselték, akik Kr. e. 5450/5400 táján telepedtek meg környékünkön. Történetüket az edények díszítőstílusának változása alapján Kr. e. 5000/4950-ig követhetjük. Az újfajta életformához társuló képzetekhez számos, számunkra titokzatos rítus kapcsolódott, amelyek a természetfeletti hatalmak jóindulatának megnyerésére irányulhattak. Mindezek néma tanúi többek között a ritka, különleges ember- és állatformájú agyagszobrocskák és az emberarcokkal átlényegített edények, amelyek az egykori művészet remekei is egyben.