A francia műgyűjtő, Madeleine Millot-Durrenberger az 1980-as évek óta gyűjt fotográfiákat. Kollekciójában a legnagyobb fotográfusok munkáit találhatjuk, mint például Berenice Abbott, Manuel Àlvarez Bravo, John Baldessari, Sophie Calle, Henri Cartier-Bresson, Masao Yamamoto, Duane Michals, Joseph Sudek, Joel-Peter Witkin.

Madeleine Millot-Durrenberger gyűjteményét kezdetben intuitív módon építette barátságai és rokonságai során, később a műgyűjtés összeolvadt életével, melynek fontos részét képezi nőisége és aktivista tevékenysége. Kollekciójából rendszeresen készülnek tematikus kiállítások Európa-szerte, az utóbbi negyven év alatt több mint 100 fotográfus 1300 fotográfiáját állították ki. Gyűjteménye legutóbb a Mulhouse Biennal of Photography fesztiválon szerepelt.

Madeleine Millot-Durrenberger a műgyűjtésre folyamatos játékként tekint, amelynek útját minden esetben bizonytalanságok, tévedések és próbálkozások kísérik. Véleménye szerint a műgyűjtés egyfajta játék az idővel, a gyűjtemény címe kettős utalás Marcel Proust francia író híres regényére, Az eltűnt idő nyomában-ra. „A gyűjtemény madeleine-i emlékei mindazokra az érzésekre, élményekre utalnak, amelyeket a kollekcióban megtalálható műveken keresztül keresünk, felhalmozunk, mindazok, amikhez személyes érzések, élmények kötnek, amit szeretnénk a közönségnek bemutatni és velük megosztani. A gyűjtemény egyfajta kísérlet a dolgok világban történő szétszóródása, elfelejtése ellen.” – vallja.

Kollekciójában dominálnak a fikcionalitással foglalkozó fotografikus művek, a megrendezett fotográfiák, és olyan sorozatok is, amelyeken keresztül az egyes alkotók gondolkodásmódjába is betekintést nyerhetünk.