Kiállító művészek: Borsos Lőrinc, Igor és Ivan Buharov, Böröcz András, Braun András, Brückner János, Csákány István, Csáky Marianne, Cseh Lili, Csör gő Attila, Előd Ágnes, Esterházy Marcell, Fehér Márta, Friedrich Ferenc, Gémes Péter, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, Havas Bálint, Horváth Tibor, Kaszás Tamás -Loránt Anikó, Kis Róka Csaba, Kis Varsó, Kudász Gábor Arion, Lakner Antal, Nagy Kriszta, Oláh Mátyás László, Péli Barna, Mécs Miklós, Tarr Hajnalka, Szalay Péter, Katarina Sevic, Société Réaliste, Szűcs Attila, Várnai Gyula.

A Kortárs Művészeti Intézet gyűjteményéből válogató friss kiállítás rendezőelvét napjaink közéleti-kulturális diszkomfortja alakította. Az ICA-D három termében látható, az év nagy részében a raktár falai közt szunnyadó műcsoport darabjai állapotváltozásokról, átrendeződésekről, illúzió-és egyensúlyvesztésről, régi és új traumákról, emberfeletti és ember alkotta rendszerekről, mozgó és mozgatott létezőkről tudósítanak. Mindegyik a maga totalitásában és szabadságánál fogva, a jelen pillanat valóságába érkezve egyfajta jeladóként, figyelmeztető őrlángként is felfogható; a művészet maga is óvóhely: segít, hogy észnél lehessünk abban a kritikus félórában, mielőtt „zsebre vág minket a történelem”.

Testre és szellemre ható tünetegyüttes jelentkezik, rezgések sokasága figyelmeztet a tanulságra: a gondok mindig ott kezdődnek, ahol a beavatkozás sérüléssel jár. Először csendben elszivárog a tisztelet. Aztán a helyzet fokozódik, a levegő egyre ritkul, mígnem a diszkomfortból fulladás lesz. Menekülni kell valamibe, valahová; óvóhelyre szorulunk. Óvóhely sok minden lehet: egy ép és egészséges koponya (netán több másikkal összeköttetésben), egy otthon, egy osztályterem, egy szerkesztőség, egy hallgatói közösség: kiszakított, elkerített terek a szabad levegővétel és gondolkodás, az élni és élni hagyni elve számára.