A január közepétől újra látogatható óbudai Vasarely Múzeum egy frissen újragondolt és átrendezett életmű-kiállítással és egy új időszaki kiállítással nyitja meg kapuit. A tárgyak más(od)ik élete. Új szerzemények című időszaki kiállítás a múzeum történetének mind ez ideig páratlan, de igen örvendetes eseményéhez kapcsolódik. A közelmúltban ugyanis egy nagyobb szerzeményezés útján első ízben gyarapodott jelentősen a Victor Vasarely 1982-ben tett adományát őrző intézmény gyűjteménye. A száznál is több alkotást – egymástól függetlenül – a művész egyik gyűjtője, egykori munkatársa és egy közeli barátja ajánlotta fel az 1987 óta óbudai Zichy-kastélyban működő múzeumnak. A mostani kiállítás az értékes tárgyak közül két műtárgycsoportra fókuszál, Robert Zussau és a szintén francia Bruno Fabre adományára. A felajánlott művek között Victor Vasarely alkotásai mellett fia, Jean-Pierre Vasarely (művésznevén Yvaral) képeivel is találkozhat a közönség.

Robert Zussau (1930–2020) a párizsi Silium szitaműhely kivételes tehetségű alkalmazottjaként került kapcsolatba Victor Vasarelyvel, és az 1960-as évek elejétől majdnem harminc éven át volt a magyar származású művész műtermének asszisztense. Közreműködött Vasarely többfajta technikával és méretben sokszorosított sorozatainak elkészítésében. Többek között az ő felügyeletével történt a Nicolas Hélion kiadó számára 1979-ben a Microcosmos, 1981-ben Helios-1 címmel megjelent szerigráfiaalbumok nyomtatása. Zussau technikai tudására volt szükség a Vasarely háromdimenziós, úgynevezett Bidim objektjeiből készült multiplikák bravúros kvalitású kivitelezéséhez. Az ő javaslatára és részvételével állította össze Vasarely szitázott alumíniumlapokból a párizsi Galerie Denise René által limitált példányszámban értékesített térbeli objektjeit. Szintén Zussau segítségével készítette Vasarely azokat a speciális Lascaux típusú akrillal festett háromdimenziós famultiplikáit, amelyeket – játékos szín-forma összeállításuknak köszönhetően – egy különleges, a magyar folklórral rokon díszítőművészeti koncepció alapján fogalmazott meg. Robert Zussau a művész fiával, Yvarallal is dolgozott. Munkakapcsolatuknak és barátságuknak tárgyi bizonyítéka a 2018-ban a Vasarely Múzeumnak ajándékozott 26 szerigráfia, amelyből 19 Yvaral munkája.

Bruno Fabre (szül. 1973) egy másik generáció képviselője. Azok közé tartozik, akik személyesen már nem ismerték Vasarelyt. Közel egy évtizeddel ezelőtt közgazdászként kezdett el műtárgyakat vásárolni, majd hivatását feladva a Vasarely-életmű tanulmányozásának szentelte idejét. Rövid idő alatt a művész alkotásaiból álló egyik legszámottevőbb magángyűjteményt hozta létre. Ritkaságszámba mennek azok a gyűjtők, akik csillapíthatatlan megszállottsággal kutatják az általuk kiszemelt művészek életművét, s közben olyan gazdag tárgyi tudást halmoznak fel, amellyel a téma legszakavatottabb művészettörténészeit is túlszárnyalják. Bruno Fabre ennek az elit közösségnek a tagja, aki azzal a szándékkal kereste fel Victor Vasarely hagyatékának budapesti központját, hogy harminc értékes, a legkülönbözőbb technikával készült tárggyal gazdagítsa a gyűjteményét.

Az új szerzeményekből rendezett kiállítás nemcsak lehetőséget ad arra, hogy közszemlére tegyük új kincseinket, de a bemutatott képek üzenettel is bírnak, hiszen egyfajta értékítéletet képviselnek. Azoknak a filantróp személyeknek a múzeum felé való elkötelezettségéről tanúskodnak, akik a magyar származású művész alkotásainak közelében élik vagy élték le az életüket. Meggyőződéssel vallják, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum fíliájaként működő közgyűjtemény a lehető legméltóbb hely arra, hogy Victor Vasarely örökségének birtokosa és az általa képviselt szellemiség folytatója legyen.

Az új kiállítással párhuzamosan a Victor Vasarely művészetét bemutató állandó kiállítást is átrendezték. A január közepétől újra megtekinthető életmű-kiállításon az op-art világhírű mesterének a közönség előtt kevéssé ismert szürrealista ihletésű, illetve az 1945 és 1960 közötti időszakában készült fekete-fehér/kinetikus művei a korábbinál nagyobb hangsúlyt kapnak.