A pészachi kiállítássorozat 6. része a Széder este egyik fontos mozzanatát vizsgálja. Az ünnepi vacsorán minden meghatározott rend szerint zajlik (szeder, héberül rendet jelent) ennek egyik része, hogy az est egyik pontján az ajtót kinyitjuk. Hogy ez a szabály mit szimbolizál, arra többféle magyarázat is született, megmutatva a hagyományok át-és újra értelmezésének igényét az egymást követő, más-más történelmi helyzetekbe kerülő generációk gondolkodásában.

Az egyik magyarázat Élijáhu/Illés prófétához kapcsolódik. Az esti vacsorát követő hálaadó ima után ugyanis egy pohár bort töltünk neki (ezt hívjuk Élijáhu serlegének) majd résnyire kinyitjuk a bejárati ajtót, hogy a próféta meglátogathasson bennünket és leülhessen az ünnepi asztalhoz. A hagyomány szerint Élijahu próféta, aki majd egyszer a Messiás hírnöke lesz, ezen az estén megtiszteli jelenlétével az otthonunkat.

Más eseményre utal a következő magyarázat. A Tóra úgy írja le a Széder estét, mint „az őrzés éjszakáját”. Ez az az este, amikor Isten megóvta a zsidókat a legutolsó, tizedik csapástól, ami az egyiptomi elsőszülöttek halálával járt. Az ajtó kinyitása kifejezi Isten felettünk való őrködésébe vetett hitünket, amikor nem félünk a fanatikus üldözés tébolyától.

A harmadik értelmezés az inkvizíció korába, az Ibériai-félszigetre vezet és ellentmond mind a profétára várakozás ünnepi hangulatának, mind a hitében megerősödő, magabiztos és immár a szabadságot választó zsidó nép önképének. A spanyol és portugál marannók (kereszténység felvételére kényszerített zsidók) életük árán is megtartották a Széder estét. Az a szokás, hogy kinyitjuk az ajtót az est során, arra emlékeztet bennünket, ahogy a marannók óvatosságból kémlelték a környéket nem leselkednek-e rájuk az inkvizíció emberei.

Résztvevő művészek: Böröcz András, Halas István, Ilauszky Tamás, Július Gyula, Koller Margit, Kósa Gergely, Roskó Gábor, Szabó Eszter Ágnes, Várnagy Tibor, Wechter Ákos