Alban Muja új videóinstallációja a koszovói háború (1998–1999) személyes és kollektív emlékezetében végez mélyfúrásokat, azt kutatva, hogy milyen szerepe van a képeknek és a médiának a narratívák, az identitás és a történelem alakításában, különösen vészterhes időkben

Muja munkásságának a középpontjában – melyben egyszerre használja a videóinstalláció, a rövid- és dokumentumfilm, a rajz, a festmény, a fotó és a performansz médiumát – szülőföldje, Koszovó és a Balkán térség társadalmi, politikai és gazdasági átalakulása áll. Művészetében a tágabb régió történelmét és társadalmi-politikai kérdéseit kutatja saját koszovói helyzetének tükrében.

Tavaly ünnepelte Koszovó a területén zajló fegyveres konfliktus befejeződésének huszadik évfordulóját. Ez volt az utolsó huszadik századi háború Európában és egyúttal a kontinens legifjabb országában. A projekt kiindulópontját a koszovói háború alatt készült gyermekmenekültek fotói képezik, olyan újságokban és híroldalakon világszerte megjelent képek, amelyek a háború szinonimájává váltak, a káosz, a trauma és a fájdalom hordozói lettek a világ szemében a globális médiának köszönhetően. A fegyveres konfliktus befejezése után húsz évvel Muja nyomon követi az akkori fotókon szereplő, mára már felnőtt gyerekeket, azt kutatva, hogyan váltak ezek a képek a személyes emlékezet hordozóivá, és hogy akaratukon kívül miként járultak hozzá egy szélesebb politikai és médiatörténet megalkotásához az ábrázolt alanyok.

Most, hogy két évtized elteltével a világ újabb és egyre inkább kiszélesedő konfliktusokkal és egy akut menekültválsággal néz szembe, amelyek megtapasztalása és valósága az azokat dokumentáló képek elszaporodásának és terjedésének a függvénye, Muja Családi album projektje tágabb kontextusban, kritikai éllel kérdez rá esztétika és politika, illetve az elbeszélés alanya és az elbeszélő viszonyára.

A projekt tavaly az 58. Velencei Biennálén a Koszovói Köztársaságot képviselte.

A művet a Peter és Irene Ludwig Alapítvány megvásárolta a Ludwig Múzeum számára.