Bakos Bence, László Dominik és Solti Ábel mindhárman az 1990-es évek végén születtek, ugyanazon a környéken nőttek fel és többön osztoznak, mint egy közös zenekar. Családról folytatott komoly és komolytalan beszélgetéseik során együtt rajzolták fel annak az apának, azoknak az apáknak a képét, akik az Apátlanság kiállítás témáját adják.

Míg az anya és gyermeke közötti kötelék vagy annak hiánya, torzulása már a kezdetek óta kiemelt témája a képzőművészetnek és az irodalomnak, addig az apa és fia kapcsolattal, vagy az apátlanság kissé megfoghatatlan jelenségével már jóval kevesebben próbáltak meg szembenézni. A történelem során kialakult klasszikus családmodellek az utóbbi évtizedekben elkezdtek átrendeződni, megváltozott az apa szerepköréről, figurájáról gondolkodás. Ezek a folyamatos alakváltozások és változtatások azt vonták maguk után, hogy jelenleg az apa és gyermeke, de leginkább az apa és a fiú kapcsolata sok esetben egymással még csak nem is találkozó elvárások mentén szerveződik. Az Apátlanság kiállítás ezekkel a folyamatosan bomló mintázatokkal néz szembe, az alkotók saját szemszögén és választott médiumán keresztül.

Hármuk munkáinak találkozási pontjában az igába hajtott természet, az ember által teremtett vagy éppen magára hagyott környezet áll, amelynek ábrázolása egy lépés távolságot ígér a témától, valójában azonban még markánsabban rajzolja fel az apa-fiú közötti törésvonalakat.