„Mivel mindennek, amit valaki lát vagy kimond benne, legyen az bármily csekély, triviális dolog is, köze lehet a történet végső kimeneteléhez, egyetlen mozzanat sem hagyható figyelmen kívül. Minden lényeges; a könyv középpontja bármikor arrébb csúszhat, könnyedén továbblöki bármilyen új fordulat. Bárhol lehet a középpont tehát, s mindaddig nem rajzolható köréje kör, míg a könyv véget nem ér.” – görgeti a gondolatmenetet a jó detektívregény ismérveiről a narrátor Paul Auster Üvegváros című könyvében. A New York trilógia első regénye egyfajta anti-darab, amelynek középpontja a könyv letétele után is mozgásban marad: nem a nyomozás megoldása áll a fókuszában, hanem a nyomozás folyamata és a nyomozó maga.

Bartha Máté új munkája esetében egy hasonló „nyomozás a nyomozás kedvéért” vagy inkább „megfigyelés a megfigyelés kedvéért” helyzet áll fent. Sorozatában Daniel Quinnhez hasonló módon járja a várost, „néz, figyel, keresi a gondolatot, ahogy gázol a tárgyak és események zűrzavarában, az eszmét, ami mindezt összetartja, ami mindennek értelmet ad.”** Olyan urbánus tereket, látványokat gyűjt össze, amelyek a város mindennapi használata során általában észrevétlenek maradnak; felhalmozásuk és egymás mellé helyezésük révén azonban egyfajta megmagyarázhatatlan értelmezési kényszert váltanak ki a nézőjükből. Mit kommunikálnak és kinek? Kinek az érdekeit szolgálják? Milyen (titkos) rendszer szerint működnek, állnak egybe? Gondolati programjának középpontjában ez a rendszeralkotási inger vagy folyamat áll, amely a jelenségekhez rögtön értelmet társít, és köztük ok-okozatiságot vagy másféle összefüggést vázol fel.

Máté számára a fotó egyfelől a mindenkori, rejtélyekkel teli város képi megteremtésének alapkelléke, másfelől az abban megbúvó összefüggések, rejtett szervezőerők megfigyeléséhez használt segédeszköz is. Az Anima Mundi sorozatban a világ különböző pontjain készült, valós és megrendezett látványokat rögzítő képeiből egy azonosíthatatlan Metropoliszt tapaszt össze. Egy virtuális helyszínt, amelyben „a dolgok rendjét vagy az esetlegesség törvényszerűségeit”* kutathatja. Visszatérő motívumai a város szövetébe beolvadó különböző rácsszerkezetek mint a rendszerezés, a szerkesztettség metaforái; valamint a plakátok, a köztéri kommunikáció jellegzetes médiumai. A képeken látható raszterek és poszterek azonban egyáltalán nem segítenek az eligazodásban, nem lehet tudni, valójában mit is közvetítenek, milyen logika szerint működnek, merre vezetnek.

Mivel az Anima Mundi a megfigyelés és az értelemadás természetére és működésmódjára fókuszál, egy folyamatosan változó, a végtelenségig bővíthető projekt, amely ezzel összhangban mindig valamilyen kísérleti formában kerül bemutatásra. A TOBE Galleryben látható verzió esetében Máté ezúttal testvérével, az alkalmazott és autonóm elektronikus zenei munkákat létrehozó Bartha Márkkal is együtt dolgozik. Márk zenei közreműködése révén a kiállításban a gyűjtés, az urban landscape városi hangmintákkal egészül ki, a galériatérben egy azokból építkező zenei kompozíció hallható.

*Anima Mundi: világszellem. Bár az elképzelést Platónnak tulajdonítják, az már korábban és más kultúrkörökben is létezett. Az erő, amely az anyagi világot átjárja és működteti, részeinek formát és funkciót ad. Rendezőelv, illetve annak feltételezése. Elmélete a reneszánszban újra felbukkan, és Paracelsustól Hegelig foglalkoztatja mindazokat, akik a dolgok rendjét vagy az esetlegesség törvényszerűségeit kutatják.

** Paul Auster: New York trilógia. Ford. Vághy László. 21. Század Kiadó, 1991, 2018. p. 14. (Mucsi Emese)

Bartha Máté (1987), Budapesten élő fotográfus és dokumentumfilm-rendező. Mester fokozatú diplomáit 2011-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció szakán, Fotó szakirányon, illetve 2016-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm-rendező Művész szakán szerezte. 2018-ban Capa Nagydíjjal, 2019-ben a Rencontres d’Arles nemzetközi fotófesztiválon a Louis Roederer Discovery Awarddal jutalmazták. Eddig háromszor részesült Pécsi József Fotóművészeti ösztöndíjban.