Nagyítás. Erre a folyamatra asszociálunk, amikor Czene Márta képeinek sokrétű és fókuszált figyelmű alkotási folyamatát szeretnénk valamiképpen megragadni. Czene legújabb képein a korábbiaknál sokkal személyesebb képkockákba nagyít bele, úgyis mondhatjuk, hogy közvetlenül önmagára irányítja a fókuszt, s ezzel kissé eltávolodik a művészetének általános jellemzésekor kézenfekvő „filmes” asszociációktól vagy a gyakran felbukkanó külső inspirációforrásoktól. A flashbackszerű jelenetekből összefűzött művek világát most egy intimebb, személyesebb, talán önmaga felé is nagyobb empátiát tanúsító alkotói periódus követi. Saját életébe, gyerekkori érzéseibe enged betekintést, illetve ezeknek felnőttkorára, anyai érzéseire tett hatását vizsgálja.
"A kislányommal való kommunikáció, az ő nevelése közben sokszor újragondolom saját gyerekkoromat, gondolkodom a családi mintáimon, azokon a dolgokon, amiket talán akaratom ellenére adok tovább neki. Eszembe jutnak a mesék, amiket sajátos módon értelmeztem, és a családomra, a körülöttem lévő dolgokra és helyzetekre, feszültségekre vonatkoztattam. Azon gondolkodtam, hogy hogyan befolyásolták a saját identitásom alakulását családom elvárásai, viselt dolgai, egyáltalán a művészgyerek-jelenség és az aktmodellek állandó, félig-meddig családtagszerű jelenléte. (...) Régóta gondolkodtam már ezen, de az utóbbi évben lett ennek a kérdésnek nagyobb jelentősége, párhuzamosan nagyapám életművének az előtérbe kerülésével és az ő nőket ábrázoló festményei által keltett reakciókkal, illetve azokkal a gondolatokkal, amiket ennek kapcsán most bennem újra felkavartak. (...)"
Czene ezúttal kedvenc gyerekkori meséjének, Babits Mihály Barackvirág című történetének felelevenítésével indul el a gyerekkori emlékei közötti ’nyomozásban’. A személyes közelség megteremtésével ugyanakkor mintha a technikaiszorításból, feszességbőlis engedne a művész. Legújabb művei nemcsak önreflektív önismereti folyamatában, de képépítésének módjában is újabb állomást képeznek. Czene Márta installatív kompozícióin keverednek a festmény, a grafika és a fotó műfajai, valamint lazább, absztrakt foltok, firkálások tűnnek fel. A kontroll, a merevség (már-már élettelenség) és az elengedés, önkéntelenség ellentéte így tehát technikai szempontból is megjelenik.
(Farkas Zsófia művészettörténész, a kiállítás kurátora)