„Otthon a világot ismered meg, utazva önmagadat, mert otthon a súly magadra esik, az úton a világra, s mindig az marad ismeretlen, ahová nézel.”
Hamvas Béla: Kierkegaard Szicíliában

Mennyire sok ellentmondás. némelyikbe beleroppanunk, mint a telefon sarka, az alma. Milyen érzés gyárfüstben jógázni? Lehet tapasztalni, vele együtt azt is, hogy jobb, mint sokat cigizni. Valódi vagy virtuális valóság magányába zárva. Mint a járművekre felszálló utasok, (magunk fölé) a levegőbe emelkedünk, igyekezve mindent nyugalomba, harmóniába rendezni. Kint az utcán, úton, reptereken vagy múzeumban, a jelenben, vagy a középkorban, képről, képre zen, zen, zen. Ha nagy a pánik, gyors talpalva, ha tartós, rétegzetten, sokszor nekifutva. Ha minden rendben, boldogságtól úszva, nevetve.

Dés Marci a Magyar Képzőművészeti Egyetemen kezdte épp 15 éve, ameddig ez a kiállítás is visszatekint. Színes betűkkel felvételizett, Halász András festőművész mester osztályára. Portugáliában tanult, aztán Stuttgartban, és most Berlinben él. Több ezer képet rajzolt, festett, és több száz verset, szóviccet írt. Most egy visszatekintő, nagy válogatást rendezett a „város” témában, vagyis itt van minden, ami társadalom, tehát mindannyian. Mindannyiunk valóságából kritikus, de részvét teli figyelemmel észrevett és megfestett, ikonikussá emelt képek, ahol balzsam, szivárvány a humor, a derű, az irónia, a világos rajz és a tiszta színek. A képek nagy része először lesz bemutatva Magyarországon.
(Forián Szabó Noémi)

Dés Márton: Minta festő

Mint a városban a házak
Különböznek a vásznak
De összefogja őket, az öröm és a bánat
Az emlékek, a vágyak
A fekete, a sárga,
A képzelet, illetve a képsík határa.
A festő:
Összefog, átad
Akárcsak a 17-es
Fonódó villamosjárat
csak rá nem vonatkozik,
a sok útjelző tábla.