„Az evolúció Földünk élővilágának meghatározó fundamentuma. Az evolúciós harc az egyed génjeinek túléléséért folyik. A társadalmakban az eszmék, a hitek, a birtoklás, a hatalom,
vagyis a mémek túléléséért folyik a harc és ennek hatására a tömeg, (avagy emberi massza) két pólussá osztódik. Ez a kétpólusú világ több alkotásom filozófiai háttere.” – fogalmazta
meg kiállításának filozófiai, gondolati hátterét a 80 éves, Munkácsy-díjas Diénes Attilaszobrászművész.

Diénes Attila 1942-ben született Marosvásárhelyen. 1968-ban végezte el a Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetemet Kolozsváron. 1970-től tagja a Romániai Képzőművészeti Szövetségnek, 1980-tól alapító tagja az 1984-ig működő Marosvásárhelyi Műhelynek.

1988-tól él Magyarországon, tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1990- től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének és a Magyar Szobrász Társaságnak. 2014-től a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja. 1995-ben Pollock-Krasner-ösztöndíjban részesült, 2012-ben kapta meg a Munkácsy Mihály- díjat.

Klasszikus szobrászati anyagok, klasszikus formák jellemzik művészetét, minden mű esetében mély gondolati tartalommal. Keresi az egyes ember, a társadalom, a világmindenség törvényszerűségeit. Az ellentétek ábrázolása régóta foglalkoztatja, akár a formák társításakor, akár anyagok egybeötvözésekor. Jelen kiállításon a művek külső megjelenése és filozófiája egyaránt a kétpólusúvá vált világunk gondolatait tükrözi.