A kiállítás címe Giorgione híres velencei öregasszony-portréját, a La Vecchia-t idézi, pontosabban a kezében tartott feliratot, amely a múló időre (Col tempo – az idővel) figyelmeztet. Dobó Bianka a 2021-es Godot Art Fair fődíjasaként rendezett kiállításán a 2018-as római ösztöndíjas időszaka alatt a Basilica di Santa Maria in Aracoeli padlóján található sírkövek domborműveiről készített frottázs sorozatát egészítette ki és dolgozta tovább. A lenyomatokat kiegészítő hímzések a sírkövek sérüléseit, a javításokat és pótlásokat elképezik, egyfajta jelképes, művészi rekonstrukcióként, amely a már homályba forduló részleteket idézi meg. Az idők folyamán a hívek és más látogatók lábnyomai annyira lekoptatták a sírkövek gazdag díszítését és feliratait, hogy eredeti kinézetüket csak sejteni lehet. A köveken található feliratok és domborművek a lépések rongálásával lassan teljesen eltűnnek, a rajtuk szereplő személyek emlékezete az idő előrehaladtával feledésbe merül.

A frottázsolás több órás, fizikailag is próbára tevő folyamata során az alkotó grafittömbbel dörzsöli át vászonra a sírkövek mintázatát. A lenyomatkészítés gesztusával a múló idő egy részletét rögzíti a művész. Azáltal, hogy a domborműveket más médiumba emeli át, megóvja az ábrázolásokat, ezáltal a halottak emlékét is az eltűnéstől. Habár a felejtés természetes lezárása az emlékezés folyamatának, a mementók megóvása tiszta, humánus cselekedet.

Dobó Bianka jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem oktatója és
doktorvárományosa. Korábban elnyerte a Vásárhelyi Őszi Tárlat Fiatal Festők Nívódíját, a Nemzetközi Rajz‐ és Képgrafikai Biennálé Nagydíját, a Magyar Grafikusművészek Szövetsége díját, a Nemzetközi Kisgrafikai Biennále MKE Grafika Tanszék díját, valamint shortlistes volt olyan jelentős hazai és nemzetközi díjaknál, mint az Eszterházy Art Award és a Strabag Art Award.