„Az 1990-es évek második felében a Magyar fotográfusnők című könyvemhez gyűjtöttem anyagot, a Párizsba emigrált magyar alkotónők nyomát kerestem. Egy gyűjtő ismerősöm a RAPHO ügynökséghez, a rue d’ Alger-ban lévő archívumba irányított. Találkoztam Kathleen Grosset-val, aki édesapja révén maga is személyesen ismerte Landau Erzsit, most 25 év után találkoztunk újra. Landau Erzsi egy másik könyvem főszereplőjének, Máté Olgának volt tanítványa, ő pedig Párizsban Kelenföldi Telkes Nórát (Nora Dumas) és Yllát (Koffler Kamillát) tanította, választotta asszisztenséül. Párizs „gigászi vadonjában” Landau, Dumas és Ylla hiánypótló műfajokban kísérletezett, s vált ismertté: gyerekfényképezés, a vidéken élő emberek (nők) kemény munkája, állatábrázolások. A nőtörténetek behálózzák a francia-magyar fotótörténetet, hármójukhoz még egy negyedik fotográfusnőt, Klein Rózsit (Rogi André) is társíthatjuk, akivel egy ponton, az aktfényképezés terén összetalálkozott érdeklődésük. Milyen alapképzéssel, gyökerekkel indult Landau Erzsi Párizsba szerencsét próbálni, és milyen összetevőkből áll az az új látásmód (Nouvelle Vision), amely őt a francia (nemzetközi) fotóművészet nagyjaival állította egy sorba?
Szubjektív vezetésem során az 1920-30-as évek Párizsába repítem az érdeklődőket, s e viharos, turbulens, a fotográfia szempontjából megtermékenyítő időszak intervallumában jelölöm ki Ergy Landau helyét.“
(E. Csorba Csilla)