Kiállító művészek: Ficsór Zsolt, István Gergely és KÓRÓ, Nunkovics Róbert, Szabó R. János

A Turbina Kiállítóterében ezúttal az Én itt vagyok, te ott vagy. Én jól vagyok, te hogy vagy? című kiállítás nyílik meg. A négy művész munkáiban közös a dokumentarista megközelítés és a szabadság, amivel megragadják a leghétköznapibb történeteket. A kiállított alkotások viszont teljesen különböző formákat öltenek. A feldolgozott történetek, az installálás formái és a megnyitó maga is egy játék a köznapival, amire jól reflektál egy internet bugyraiból előkerült, mémmé vált mondat:
" Én itt vagyok, te ott vagy. Én jól vagyok, te hogy vagy? "

A megnyitó program, és a kiállítás megtekintése február folyamán ingyenes a Turbina emeletén.

Ficsór Zsolt / Kölcsönös megfigyelés
A kiállított installáció alapját jelentő dokumentáció alapja egy felismerés volt, hogy a telefon tokban tárolt BKV bérlet felmutatása alkalmas a belépés körülményeinek, a vonuló tömegnek és az ellenőrök dokumentálására. Ezzel a tevékenységgel Zsolt belépett, elkezdett aktív szerepet vállalni a BKV mindennapos körforgásában.

István Gergely és KÓRÓ/ Én itt vagyok, te ott vagy. Én jól vagyok, te hogy vagy?
A kiállítással megegyező című munka a szelfizés műfaját vizsgálja, ezeknek a fotóknak az elemi motivációját, látni és láttatni, hogy "itt vagyok". Az installációhoz Gergely saját archívumából válogatott, szekszárdi tanyabulikon, családi présházakban készült szelfik közül. A csoport-szelfik felhasználásával készült lightboxhoz KÓRÓ néven alkotó képzőművész komponált virágokat.

Nunkovics Róbert / Táti
A helyszín Bak, egy kis falu Zala megyében, itt élt Róbert kilenc éves koráig, nagyszüleivel egy utcában. A nagyszülőkkel él nagybátyja, az ötven éves Táti, aki sosem hagyta el a szülői házat. Alteregóként tekint rá, aki akár ő is lehetne, ha a faluban marad.

Szabó R. János / Mondjál csak erre a képre valamit
János eddigi munkáiban azzal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei térséggel foglalkozott, ahol tizennyolc éves koráig élt. Amikor felsőfokú tanulmányai miatt elkezdett ingázni Budapest és Kömörő között, egyre objektívebben kezdte látni a Tiszántúlt, szülőfaluját, a falubelieket, családját és mindennek fényében önmagát. Fő inspirációja a folytonos szemléletváltás, kiállított videójában azoknak az embereknek a szemén keresztül vizsgálja munkái súlyát és jelentését, akik benne élnek a világban, amit dokumentálni igyekszik.