Válogatás a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből

„A Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményeiben közel 2000 olyan műtárgy található, amelyek a XX. századi történelem és politika abszurditásának következtében kerültek az 1950-es évek Bakonyi Múzeumának raktárába. Közöttük számos értékes műalkotás, képzőművészeti, iparművészeti szempontból becses darab, amelyek nemcsak művészeti értékük miatt jelentősek, hanem azért is, mert arisztokrata és polgári családok személyes történetének ránk maradt nyomait képviselik. E tárgyak „muzealizálása" nem önkéntes felajánlás, vásárlás, gyűjtés vagy tudományos kutatás folytán következett be, hanem kényszer, politikai döntés hatására: az 1952-1953 során végrehajtott államosítással.” (Dohnál Szonja - Kákonyi Anna: Államosított műtárgyak a Laczkó Dezső Múzeumban; Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2012/27)

A múzeumvezetők feladata lett, hogy az állam tulajdonába került, zömében történelmi jelentőségű épületekből a „hátrahagyott” értékes javakat a múzeumokba szállítsák és leltárba vegyék. A veszprémi múzeum akkori vezetője, Vajkai Aurél etnográfus a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztályának utasítására 1952 tavaszán kezdte meg a megyében lévő kúriákból, villákból, kastélyokból és egyházi épületekből raktárba szállítani a műkincseket. Bár az időjárás és a le-lerobbanó teherautók nem könnyítették a munkát, mindig különös gondot fordított az érzékeny tárgyak csomagolására.

Míg egyes ingatlanokból csak egy-egy kép, vagy bútor került a gyűjteménybe, akadtak olyan házak, amelyekből kivételes tárgyegyüttesek kerültek állami tulajdonba: például a révfülöpi Kisfaludy-Semsey-villából, a pápai Karlovitz-házból, a szépalmapusztai Pejacsevich-kastélyból, a badacsonyi Szüts-villából, a zirci Szávozd örökösöktől, az ábrahámhegyi Zábrák-villából. A zirci és tihanyi apátságból, a balatonfüredi Jókai-villából és a badacsonyi Szegedi Róza-házból is kerültek értékek a múzeum kezelésébe.

Bár a bútorok, képek, iparművészeti tárgyak, fegyverek és míves kivitelű hétköznapi használati tárgyak leltározásával Vajkai részletesen foglalkozott, a kisajátított tárgyak ilyen válogatásban még nem kerültek bemutatásra.

A Dubniczay-palota barokk termeiben e tárgyak – bútorok, festmények, iparművészeti- és használati tárgyak – segítségével idézzük meg a környékünkön élő arisztokrata és nagypolgári családok életének mindennapjait. Az egymást követő termeket lakások, kúriák helyiségeit idézve rendeztük be: szalon, étkező, női budoár, dolgozószoba. A festmények között családtagok portréi találhatók, sok-sok nyomat külföldi látnivalókról, hazai várakról, vadászatokról. Az étkezőasztalon díszes készletek megmaradt darabjai, csontból készült fogpiszkálók, csiszolt üvegpalack, festett tál. A szekreter lapján toll, pecsétnyomó, szivarvágó, öröknaptár. Az egyik falon rég megállt, díszes óra. Az „úrnő” szobájában napernyő, legyező, emlékkönyv és tükör. A tihanyi és zirci apátságból festmények és néhány kegytárgy kerültek a kiállításba.

Az Európa Kulturális Fővárosára készülve sok minden megújul a városban, emiatt a Laczkó Dezső Múzeum idén nem tud kiállítást kínálni a látogatóknak, a Művészetek Háza Veszprém pedig a várban folyó építkezés miatt időben jelentősen korlátozva várja vendégeit. A két intézmény együttműködésének eredménye a Laczkó Dezső Múzeum gyűjteményéből a Dubniczay-palotában látható válogatás. A kiállítás kurátorai: Sipos Anna, a Laczkó Dezső Múzeum, Herth Viktória, a Művészetek Háza művészettörténésze.