Geszler Mária Kossuth-díjas keramikusművész jubileumi kiállításra készül a Vigadó galériájában.

Elképzelése, hogy a kultúra egy folytonosan, önmagába visszaforduló folyamat, a művészetben nincs evolúció, korok változnak, a történelem kereke forog, de az emberi érzések, sorsok, gondolatok örök érvényűek. Így magát egy lépcsőfoknak érzi a művészet lépcsőházában, támaszkodik a múlt eredményeire, és boldogan választ, hív meg vendégül nyolc fiatalabb kollégát a kiállításra, hogy együtt ünnepeljenek: Fusz György, Strohner Márton, Szabó Ádám Csaba, Kungl György, Kontor Enikő, Dobány Sándor, Karsai Zsófia, Kemény Péter keramikus művészeket.

A kiállítás címe - Meteoritok és egyéb költemények, utalva ezekre az égi tüneményekre és kövekre, de egyben a tehetséges emberek, alkotók létezésére.

A zseni, akinek földöntúli érzékenysége, mint egy meteorit csapódik be életünkbe, történelmünkbe, sorsunkat változtatja,
mély sebeket ejt vagy tehetsége, képességei, csodálatos ajándékként ragyogják be életünket.

Planet of Future
Electrical Meteorite
Our nerves are strained like wires,
we live among electrical discharges of love and hatred
above our heads there is special buzzing of cables
that is the music of the XXI century
/Mária Geszler/
A meteoritok a világűr csillagporával, nem értjük, honnan száguldanak felénk, milyen más világok lenyomatai, milyen üzenetet hordoznak?
zúgnak felettünk és esnek ránk, mint az érthetetlen csodálatos tehetségek, mint a zseniális alkotók, mint az Ég üzenetei…… ki érti ezt?
/Geszler Mária/