Grela Alexandra illusztrációi a jelenből közelítenek Ady költeményeihez. Az ő látásmódja, vizuális képzelete és megjelenítő technikája nem 20. század eleji, Ady kora illusztrátoraihoz kötődik, noha képzett, a múltat jól ismerő művész, hanem abból a tapasztalatból, ahogyan ma a kép és az illusztráció hat a mai olvasókra. Ráadásul elmondása szerint a lengyel kultúrában az illusztrációt
nem köti annyira a szöveg, nem alá- és fölérendelt viszonyban vannak, hanem egyenrangúak.

E kötetben megjelentetett grafikákhoz két ösztönzője volt. Az egyik egy, Aranyi Fruzsina, a Debreceni Irodalom Háza múzeumpedagógusa által kidolgozott kreatív könyv, amely Ady verseivel történő alkotó foglalkozásra épült volna, s melyben a szöveg mellett kitüntetett szerepet kapott volna a vizualitás. A másik az az általam szorgalmazott elképzelés volt, hogy olyan grafikák szülessenek, melyek egyszerre idéznek meg egy kortárs és egy régi költőt. Ebből eddig öt alkotás született meg.

Az itt látható illusztrációk nagy felelősséget vállalnak magukra. Abból indulnak ki ugyanis, hogy ma újra a képek dominanciája alatt élünk. Vagyis egy érdekes, izgalmas grafika magára vonhatja a figyelmet, és aztán reméljük, hogy a tekintet szépen átkúszik Ady verseire, a szövegekre, elvezethet azok olvasásáig. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy itt a kép és a szöveg egyenrangú. Grela Alexandra illusztrációt készít, mégis képeiben van valami, ami a szövegtől függetlenül is magához vonzza az emberi tekintetet. Hogy mi? Őszinte leszek. Nem tudom a választ. Azt azonban igen, hogy valahogyan hatalmuk van a nézőjük fölött. Ady meg, úgy látszik, örök (probléma).

Lépjünk hát közelebb hozzá! Vagyis olvassunk kortárs költőket, kortárs irodalmat.  (dr. Lakner Lajos irodalomtörténész, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese)