Highgate temető. A képek sírköveket ábrázolnak, melyeket a temető karbantartói veszélyesnek ítéltek. Van, amelyik kettérepedt, van, amelyiket egy közeli fa gyökere lökött ki a földből, néhol a szobor vagy a kereszt esett le a talapzatról. Az így keletkezett új formák mintha karakteresebbek lennének, mint a sematikus ’In loving memory…’ felirat a sírköveken. A kiállított festmények, szövött kép, rajzok mindegyike a londoni Highgate Cemetery egy-egy szegletét mutatja be, miközben a képeken megjelenő szövegek nagy része nem valós sírfelirat, hanem saját reflexiók a sírfeliratra, mint jelenségre. A temetőben tett sétáim, a törött formák lerajzolása és a feliratok gyűjtése valahol mind rímelnek a fejemben zajló identifikációs folyamatra – az ember mintha folyamatosan egy mondatban próbálná magát megfogalmazni.