A terem Halápy János (1883-1960) művészetét mutatja be - 23 festményén keresztül. Az 1989-ben nyílt kiállítást, a művész özvegye, Halápy Lili adományaiból állította össze a múzeum.

A festő a Zala megyei Pórszombaton született. Tanítóképzőbe járt, amikor felfedezték tehetségét. Később, 1910-ben aranyérmet nyert a párizsi nemzetközi rajzkiállításon. Ekkor fordult végleg a festészet felé; művészetével a modern, posztimpresszionista és kubista áramlatokhoz csatlakozott. Párizsi tartózkodása (1925-28) eredményeképp' megtalálta saját stílusát és kifejezésmódját. Az első 3 kép ezt a korszakot mutatja be (1928-1934).

Az 1930-as évektől nyarait Balatonfüreden töltötte: arcképeket is festett, de fő témái mindvégig a Balaton és a virágcsendélet maradt.
A tó mediterrán jellegű környezete, a víz és a levegő változatos fényekben, színekben jelennek meg festményein. Különleges technikája révén egymás mellé helyezett egyszínű vonalkákból, foltokból áll össze a kép. Nem véletlen tehát, hogy Halápy az "ezerarcú Balaton festője" néven vált ismertté.