A halastórendszer központja Rétimajor. A múlt század végén a Zichy grófok által épített majorság történelmi része eredeti állapotába lett helyreállítva. A hajdani lóistálló ma az ország egyetlen Halászati Múzeuma. Értéke, hogy a Magyarországon nagy múlttal bíró népi halászat eszközeit, tárgyait, fotóit gyűjtötte egybe, és tette bemutatásra alkalmassá.

Múzeum belsőA magyarok ősfoglalkozásának számító halászat és a hozzá tartozó életforma országunktól nyugatra már teljesen eltűnt, és hazánkban is már csak nyomokban fedezhető fel. Fokozatosan megszűnik a hagyományos halászat, eltűnnek tárgyi emlékei, szókincse és művelői is. A klasszikus szerszámokat felváltják a modern halászati eszközök, a műanyaghálók és az elektromos gépek.

A millenniumi évben megnyitott Múzeumban minden megelevenedik, hiszen eltérően a hagyományos Múzeumoktól, a halászat, a halász eszközök és a halászember bemutatása többféle módszer szintézisével történik. A Múzeumban fellelhetők a ma már csak ritkán használatos halász szerszámok, különböző halász eszközök, megtekinthetők fotókon, használat közben és diorámába foglalva is.

A falakon Kunkovács László néprajzkutató-fotóművész fényképei mutatják az egyes szerszámok használatát. A fotóművész a hetvenes évektől sorra járta a halász-famíliákat a Szigetköztől a Berettyóig, és módszeresen megörökítette a még létező halfogási módokat. Művészi alapossággal megkomponált fényképei egyedülállóan állítanak emléket egy letűnőben lévő életformának.

A hal és a halászat szeretete és ábrázolása a népművészeinket mindig is megihlette. Szabó Ottó fafaragó művész Herman Ottó: A magyar halászat könyvének illusztrációit faragta gyönyörűen fatáblákra, míg a Múzeumban megtekinthető halas témájú egyedülálló kerámiagyűjtemény Banga Sándorné hódmezővásárhelyi népművész keze munkáját dicséri.

A kiállítótér közepén egy külön tabló-sorozat mutatja be a természetvédelmi terület értékes és ritka növény fajait, az állatvilág és különösen a madarak kiemelt védettségű egyedeinek fotóit.

A Múzeumhoz kapcsolódó szabad téren a halászat nélkülözhetetlen eszközeit, a csónakokat helyeztük el, illetve itt található egy negyed hektár nagyságú kis tó, ahol látvány-halászatot lehet tartani, továbbá a tóba benyúló félszigeten áll egy honfoglalás-kori földkunyhó rekonstruált mása, bemutatandó, hogyan és milyen körülmények között élhettek az idő tájt eleink.

A szemlélődő ember a nádkunyhóhoz kötött bödöncsónakot, a susogó nádat, a vízbe merülő szomorúfűzt, a csillogó víztükröt megtörő, a vízből lustán kiugró pontyokat látva vissza álmodja magát évszázadokkal korábbi évekbe, abba az időbe, amikor élelmet és védelmet talált a Sárvíz csodálatos világában élő ember. Azonban nem csak a régmúlt tárgyait mutatjuk be, hanem a következő generációra gondolva felépítettünk egy Nádi Iskolát, melyben a diákok megismerkedhetnek a Természetvédelmi Terület élővilágával, ökológiai rendszerével. Az Iskolához egy kis tavat is építettünk, ahol az itt élő halfajokat lehet közelebbről is tanulmányozni.
Az ökotudatos nevelés előtérbe kerülésével egyre több iskolai osztály keresi fel az intézményt és itt a helyszínen kézzelfogható és érzékelhető valósággá válik számukra mindaz, amit ma már többnyire csak filmekből és könyvekből kaphatnak meg.