"Tank egy talapzaton. Füst száll fel a motorból. Egy szovjet harckocsit – a Joszif Sztálinról elnevezett IS-3-ast – oroszbarát szeparatisták egy csoportja a kelet-ukrajnai Konsztantyinovkában újra használatba vette. A tankot levezették egy második világháborús emlékmű talapzatáról, és egyenesen háborúba indultak vele. Egy helyi polgárőr így számolt be az esetről: »a tankkal megtámadtak egy ellenőrzőpontot Uljanovkában, a Krasznoarmejszki járásban, aminek következtében ukrán részről hárman meghaltak és hárman megsebesültek, a mi oldalunkat nem érte veszteség«.
Azt gondolhatnánk, hogy miután egy harckocsi emlékművé válik, aktív történelmi szerepe is megszűnik. De ez a talapzat csak ideiglenes tárolóként szolgált, ahonnan a tankot közvetlenül harcba lehetett vezetni. Úgy tűnik, a múzeumba – vagy akár magába a történelembe – vezető út nem egyirányú." – írja Hito Steyerl 2016-ban az e-flux journalban megjelent esszéjében1, melyben egyebek mellett a múzeumok és más művészeti intézmények szerepét vizsgálja egy olyan korban, amit a világméretű polgárháború, a növekvő egyenlőtlenségek és a digitális technológia határoznak meg. „Az elrabolt tank példája a történelem inváziója a hiperkortárson.” – írja ugyanitt.

A Trafó Galériában látható KÜLDETÉS TELJESÍTVE: BELANCIEGE című mű a történelem hasonló „invázióira” és azok ciklikus voltára mutat rá, és olyan példákat emel ki, melyek a berlini fal leomlását követő gazdasági és politikai átrendeződések folyamatait fel- és kihasználva; trendelemzésekkel, adathalászattal, mesterséges intelligenciával és célzott hirdetésekkel felfegyverkezve veszik célba hiperkortárs világunkat.

A videó-installáció Giorgi Gago Gagoshidze, Hito Steyerl és Miloš Trakilović közös alkotása, amely 2019-ben az n.b.k. – Neuer Berliner Kunstvereinben bemutatott közös performansz-előadásukon alapul. Az előadás – szinte napra pontosan 30 évvel a berlini fal leomlása után – az 1989 utáni átalakulásokra, a volt szovjet területek politikai átrendeződéseire, a kultúra és a populizmus közötti összefüggésekre reflektált, valamint tágabb összefüggéseiben vizsgálta a volt keleti blokk "privatizációja" során kialakuló oligarcha-kapitalista kultúra mechanizmusait.

A politikáról, a kultúráról és a populizmusról szóló reflexiók középpontjában a Balenciaga luxusmárka áll, melyen keresztül a divat, a trendek, a közösségi média és olyan politikai folyamatok közötti összefüggések bomlanak ki, mint az alt-right mozgalmak sikere, a Donald Trump győzelmét is lehetővé tevő amerikai elnökválasztások manipulálása vagy a populista és neoliberális politika térnyerése a volt keleti blokk országaiban.

Giorgi Gago Gagoshidze 1983-ban született a grúziai Kutaisziben. Képzőművészeti tanulmányait a tbiliszi Állami Művészeti Akadémián és a hágai Királyi Képzőművészeti Akadémián folytatta, valamint kísérleti filmet és videót tanult Hito Steyerlnél a berlini Művészeti Egyetemen. Gagoshidze műveiben elsősorban a mozgókép előállításának és terjesztésének politikai hátterével és társadalmi-politikai jelentőségével foglalkozik.

Művei többek között a grazi Steierischer Herbst (2019); a düsseldorfi Kai 10 | Arthena Foundation (2018); a bielefeldi Artists Unlimited (2016); a berlini Harun Farocki Institute (2017), az Acud Macht Neu (2015), a Museum of Photography (2015) és a Künstlerhaus Bethanien (2012); a lipcsei Galerie für Zeitgenössische Kunst (2015) és az F/Stop - Festival for Photography (2012) és az esseni Folkwang Museum (2014) kiállításain voltak láthatóak. Jelenleg Berlinben él és dolgozik.

Hito Steyerl 1966-ban született Münchenben. Filmes és írói munkássága a művészet, a filozófia és a politika határterületén helyezkedik el, és a későkapitalizmus társadalmi, kulturális és pénzügyi összefüggéseinek feltárására koncentrál.
Steyerl a tokiói Vizuális Művészeti Akadémián és a müncheni Televíziós és Filmművészeti Akadémián vett részt dokumentumfilmes képzésben, és a bécsi Képzőművészeti Akadémián doktorált.
A 2014 és 2017 között a Berlini Művészeti Egyetemen működő Proxy Politics Kutatóközpont társalapítója, amely a médiahálózatokat, azok résztvevőit (emberektől a mesterséges intelligenciákig), valamint a digitális hálózatok politikai és gazdasági következményeit vizsgálta.
Egyéni kiállításait többek között a szöuli Modern és Kortárs Művészeti Nemzeti Múzeum (2022), az amszterdami Stedelijk Museum (2022), a düsseldorfi Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen K21, a párizsi Pompidou Központ (2020–21), a berlini n.b.k. – Neuer Berliner Kunstverein (2019–20), a torontói Art Gallery of Ontario (2019–20), a New York-i Park Avenue Armory (2019), a londoni Serpentine Galleries (2019), a berlini Akademie der Künste (2019), a torinói Castello di Rivoli (2018), a bostoni Institute for Contemporary Art (2017), a Los Angeles-i Museum of Contemporary Art (2016); az Arles-i LUMA Foundation (2016), a madridi Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofia (2015), a spångai Tensta Konsthall (2015), a Brisbane-i Institute of Modern Art (2016) és a New York-i Artists Space (2015) mutatta be.
Művei olyan intézmények kiállításain, illetve olyan biennálekon voltak láthatóak, mint a hongkongi Tai Kwun Contemporary (2022), a temesvári Art Encounters Biennále (2021), az aalborgi Kunsten Museum of Modern Art (2021), a Daejeon Biennále (2020), a tajpeji MoCA (2020), a bécsi Kunsthalle (2020), az 58. Velencei Biennále (2019), a brüsszeli CENTRALE for Contemporary Art (2018), a bázeli Kunstmuseum (2018), a bostoni Institute of Contemporary Art (2018), a münsteri Skulptur Projekte (2017), a helsinki Kiasma (2017), a torinói Fondazione Sandretto re Rebaudengo (2017), a 2016-os Gwangju Biennále, a New York-i Whitney Múzeum (2016), a 2016-os São Paulo Biennále, a 2016-os 9. Berlini Biennále. 2015-ben Steyerl képviselte Németországot az 56. Velencei Biennálen. Berlinben él és dolgozik.

Miloš Trakilović 1989-ben született a bosznia-hercegovinai Tuzlában. Művészeti tanulmányait a rotterdami Willem de Kooning Akadémián és a berlini Művészeti Egyetemen végezte. Alkotói gyakorlata az érzékelés politikájára összpontosít a feloldódás, a töredezettség, az emlékezet és a felejtés kérdéseinek vizsgálatán keresztül. Művei többek között az oslói Munch Museet; az amszterdami Stedelijk Múzeum; a karlsruhei Badischer Kunstverein; a bécsi Kunsthalle; a berlini Harun Farocki Institute, a Künstlerhaus Bethanien, a Kunstverein Rosa Luxemburg Platz és a Museum for Photography; a lipcsei Galerie für zeitgenössische Kunst és az esseni Folkwang Museum kiállításain szerepeltek. Jelenleg Berlinben és Amszterdamban él és dolgozik.

A kiállításra a belépés ingyenes.
Nyitvatartás: szerdától - szombatig 16-19h, nagytermi előadásnapokon 16-22h, vasárnap: 10 -14h