„A (mobil)fényképezés olyan, mint a drog, ha egyszer elkezded, nem tudod abbahagyni.
Korábbi munkáim analóg és digitális fényképezőgéppel készültek, az utóbbi időben azonban szinte csak mobiltelefonnal fényképezek. Arakihoz és Vivian Maierhez hasonlóan én is mindent leképezek, ami a szemem elé kerül. A mobilfotó a polaroidhoz hasonlóan megajándékoz engem az azonnali és esetleges képcsinálás örömével. Mindig szerettem volna egy olyan kamerát, ami a szemembe beépítve, a pillantásommal exponál. Bár ez ma még a fantázia világa, a mobiltelefontól megkaptam azt a majdnem határtalan szabadságot, amire mindig vágytam. Való igaz, mobillal mindenki tud fényképezni, de szerintem ezek „talált képek” csupán. A tengernyi képből kiválasztani a jót, és átgondolt koncepció szerint fáradtságos munkával rendszerbe illeszteni talán fontosabb, mint maga az expozíció. A digitális adathalmazból , a virtuális képekből kinyomtatva tapintható, kézbe vehető, kiállítható fotó lesz. Évek óta készítem gesztusból, játékból a fotó irka-firkákat, szinte naponta csinálok képeket, és rendszeresen megosztom őket a Facebookon, de most, kiállítva az anyagot -mert működik bennem az exhibíció- nekem is meglepetés volt látni ezt a képfolyamot, az intim fotóimat, mindennapjaim képnaplóját.
Ki tudja, még az is lehet, hogy egyszer majd visszatérek a fényképezőgéphez, ha olyan projektre találok , amihez már nem lesz elég a mobiltelefon.” Horváth M. Judit