ifj. Benedek Jenő festészeti stílusát precízség, klasszikus értékek, szinte meditatív figyelem és oda-adás jellemzik – mely értékek mind festészetileg, mind emberileg oly ritkák manapság. Alkotásain az anyag, a festék sohasem dominál, felületei érzékenyek, lehelet-finomak. Színei visszafogottak, különös harmóniákat alkotnak, s e reális világtól távol álló színharmóniák is az álomszerűséget, a szürrealitás érzetét erősítik bennünk.

„Hogy írja Seneca? „Olykor nyugtalan a nyugalom.” – Ha valami találó ifj. Benedek képeivel kapcsolatosan, akkor ez a nyugtalan nyugalom. Látszólagos mozdulatlansága, csendessége ugyanis indukál bennünk valami feszültséget, a várakozás türelmetlenségét, az elmúlás elleni protestálást.”
(Feledy Balázs művészettörténész, 2001.)

„Mintha azt súgnák a festmények: létezik az átmenetiséggel ellentétben állandóság, a töredezettséggel szemben teljesség, a nyugtalan nyüzsgés ellenében csönd, elmélyedés. Egy másik dimenzió, amelybe átlépve az önmagunkra találás a jutalom.”
(Népszabadság, 1999. Rados Virág)

„Az emberek lassan elveszítik nem csak a másikra, de saját belső énjükre való figyelésük képességét is. Így aztán az agresszív hétköznapok felszíne lassan elfedi a lényegi valóságot, a világgal való feltétlen összetartozást, gyönyörű és különös titkait a csendnek, a távolságok viszonylagosságának, a vélt, vagy valós időnek, a mozgásnak és a mozdulatlanságnak, a mulandóságnak és az öröklétnek. A művészetnek talán az egyik szerepe, hogy az ember megértse saját magát, hogy nem ura, hanem része ennek a hihetetlenül sokrétű világnak és rácsodálkozhasson erre a világra, ami bennünk és kívülünk egyaránt és egybetartozóan létezik.” (ifj. Benedek Jenő)