Jankay kiállítás
Jankay (szül. Deutsch) Tibor 1918-ban iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára. Az első tanév után indult el Nyugat-Európa felé, hogy a jelentős művészeti központokban tovább képezhesse magát. Legnagyobb hatással Párizs, a festészet akkori központja volt rá. Az ott látott és tapasztalt élmények határozták meg a húszas évekbeli alkotásait, illetve befolyással voltak az egész későbbi életművére. Színei felszabadultak, vonalvezetése lendületessé vált.

A harmincas évektől elsősorban már itthon alkotott, a magyar, illetve a szűkebb, békési környezetből merítette témáit. Fő műfaja a portré, a táj- és életképek voltak. Az erős kontúrokkal, stabilan építkező kompozícióit a dekorativitás jellemezte.

A mostani, legújabb állandó kiállítás Jankay kevésbé ismert, korai, európai és hazai időszakát mutatja be, művein keresztül láttatva a két világháború közötti időszak zavaros és nehéz éveinek küzdelmét, a művészvilág akkori próbálkozásaiban szervesen részt vállaló alkotó stíluskeresését. Munkájának eredményét a tárlaton látható képek igazolják. Életútjának első felében számtalan nemzetközi, budapesti és vidéki tárlaton vett részt, melyek között fontos helyet kapnak a csabai Auróra Kör által rendezett kiállítások. A Képzőművészek Új Társasága (KUT) tagjaként erősen hatottak rá kortársai. Többször időzött a legkorszerűbb irányzatokat befogadó művészeti központban, Szentendrén, ám legerősebb szállal szülőhelye, Békéscsaba és környéke kötelezte el.

1949-től Amerikában élt, de változatlan szeretettel beszélt és gondolt az alföldi tájra és lakóira. A kiállítás ebből a hazavágyódásból is reprezentál egy-egy munkát, hogy miként élt tovább Jankayban az itthonról vitt stílus, összefonódva az Amerikában őt ért hatásokkal.

Az életmű sajátos egyedi ízét Jankay kerámiaszobrászata adja, melyben leginkább érződik a törzsi művészetből kapott inspiráció. Ezekkel a munkákkal kaphatunk teljes képet a 20. századi festő-, grafikus- és szobrászművész alkotó életszakaszairól, melyet a történelem kötött össze egy izgalmas életúttá.

Jankay Tibor etnográfiai gyűjteménye:
A képzőművészetben a múlt században robbant be az a fajta motívum- és formahasználat, mely a törzsi művészetből gyökereztethető, és amely a primitivizmus stílusmegnevezést kapta. Guillaume Apollinaire-t, Henri Matisse-t, Amadeo Modiglianit, Pablo Picassot és még számos, a 20. század elején alkotó festőt, szobrászt és irodalmárt ihlettek meg a távoli világok és azok remekei. Megérintette nemzedéküket a romlatlanság, a tiszta, nyers erő kifejezése, amely hűen tükrözi társadalmának konvencióit és hierarchiáját.

Jankay párizsi tartózkodása alatt, az 1920-as években megismerkedett Picassoval és körével. Az ott látott és tapasztalt dolgok kelthették fel az érdeklődését az afrikai művészet iránt. A gyűjtésre csak később, körülbelül három évtized múlva, Los Angeles-i élete során nyílt lehetősége. Nem egy etnográfus szakértelmével, hanem egy képzőművész szemével válogatta össze kollekcióját, melyben aztán otthonra lelhettek az afrikai művek mellett az óceániai, latin-amerikai és indiai alkotások is.

Közel százötven maszkot, reliefet, kis- és nagyméretű szobrot tudhatott magáénak. Művészetére elkerülhetetlenül befolyással bírt gyűjteményének szellemisége, mely örökség leginkább kerámiaszobrászatában mutatkozott meg.

Ezeknek a távoli népeknek a kultúrájáról tanúskodó, jellemzően fából készült tárgyai eltérő korokból származnak, más-más kvalitással bírnak. Feltárásuk és megismerésük még folyamatban van, állandó kiállításon való szerepeltetésük térségünkben pedig unikumnak számít.

A Kolozsváry és Tevan családok művészete
A Kolozsváry és Tevan családok művész tagjainak munkássága Békéscsaba elsőrangú büszkeségeinek sorába tartozik, a város 20. századi kultúrtörténetének szerves részét képezi.

A Kolozsváry család Erdélyből származott és valójában csak Kolozsváry Sándor Tevan Ilonával kötött házassága révén került Csabára. A Tevan család ugyanakkor szorosan kötődik a városhoz, a levéltári adatok szerint már 1718-tól éltek itt.

A Kolozsváry család első generációjának alkotói, Sándor, Zsigmond (Sigismond Kolos-vary) és András (André Vary). Kolozsváry Sándor híres grafikusnak számított, a művészettörténet kitörölhetetlen alakjává vált. A jónevű Tevan kiadónak több könyvet is illusztrált, dolgozott a nemzetközi Koestlin cégnek, tervezett bútorokat, és működtette a saját alapítású iparművészeti iskoláját. Kolozsváry Zsigmond festőművész élete nagy részét Franciaországban élte és ott világhírnévre tett szert. Testvérük, Kolozsváry András alkotói tevékenységei közül a későn elkezdett, ám annál nagyobb élvezettel művelt festészetben teljesedett ki.

Kolozsváry Sándor és Tevan Ilona gyermekei, a második generációhoz tartozó György és Pál (Paul Kolosvary) békéscsabai születésűek voltak, és mindketten a grafikusi vénát örökölték. Kolozsváry György alkalmazott grafikusként tevékenykedett. Kolozsváry Pál és felesége, Kolozsváry-Stupler Éva (Eva Kolosvary-Stupler) leginkábbb a közösen művelt grafikában, Éva később a saját fájdalmait játékos formában feldolgozó assamblage műfajában alkotott számos figyelemreméltó darabot.

A Tevan család jelentősége hely-, kultúr- és művészettörténeti szempontból vizsgálva is számottevő. A nyomdaalapító Tevan Adolf gyermekei közül többen jelentős alkotók voltak. Az első generációs Kolozsváry testvérekkel egyidős, könyvkiadó Andor, a Bauhaus elveit valló, építész Rezső és nem utolsó sorban az ötvösművész Margit nevét kell kiemelni. Tevan Andor a Tevan-könyvkiadót európai színvonalra fejlesztette, és mint könyvművész is jelentős volt. Tevan Margit mind a mai napig műfajának az egyik legnépszerűbb, legkomplexebb hazai mestere. Fia, Engel Tevan István grafikus magas szintű és termékeny munkásságát, szabad grafikáit és könyvillusztrációit számosan ismerhetik itthon és külföldön egyaránt.

Az itt szereplő alkotók stílusa sokféle, de egytől-egyig korszerű alkotótevékenység jellemzi őket, mely maradandó érték az utókor számára.