Káldi Katalin rendkívül konzekvensen építkező életműve sok szálon kötődik a radikális festészet és a konceptuális művészet hagyományaihoz. Generációjának kiemelkedő alkotójaként 1989 és 1994 között folytatta művészeti tanulmányait Károlyi Zsigmond növendékeként a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. Ez az időszak egybeesett azokkal az intézményen belüli radikális átalakulásokat hozó változásokkal, amelyeknek eredményeként többek közt Károlyit is meghívták a főiskolára tanítani. „A monokróm: korunk akadémizmusa”– ezzel az Ad Reinhardttól vett gondolattal indította programját 1990-ben a mester, és első osztálya, amelynek Káldi is növendéke volt, a „legendás monokróm festőosztály”-ként vonult be a magyar művészettörténet-írásba.

A monokróm tradíció Káldi festészetével kapcsolatban is megkerülhetetlen hivatkozást jelent. Nála azonban a monokróm nem iránymutató festészeti elv, hanem a figyelem összpontosításának és a képtér redukálásának leginkább kézenfekvő megoldása. A táblaképeinek felületein alkalmazott kompozíciós elvet azonban a mozaik, az installáció és kis túlzással a szobrászat formanyelvére is ráigazította. A különböző médiumokban létrehozott felületeken kezdettől fogva jelentős koncentráció figyelhető meg a tárgyak kontemplatív jellegére, és az évtizedek során ez az összpontosítás fokozatosan erősödött.

A Budapest Galéria kiállítása a művész elmúlt néhány évben készült olaj vászon festményeiből és gipszöntvényeiből mutat be egy válogatást.