Roland Barthes szerint a Fotográfia a haikuval mutat rokonságot, merthogy a japán versformához hasonlóan, a fénykép sem ad lehetőséget a téma retorikus kifejtésére. Ezt akár úgy is értelmezhetjük, hogy egy jól elkapott fotópillanat megállítja, összesűríti az időt. Susan Sontag haiku-rövid megfogalmazásában „A fénykép emlékprotézis.”

Mint minden valamirevaló képíró, exponálás közben Kardos Dániel is a fentiekre, a folyamatos jelen megörökítésére törekszik. Csaknem egy évtizede dokumentálja eseményről-eseményre az ÉS emlékezetes életképeit. Ezeken a fotókon láthatjuk mosolyogni Kovács Zoltánt, az idén hetvenéves főszerkesztőt, vagy kalap nélkül hetvenkedni a kiváló képzőművész - Szikszai Károlyt. Ahogy feketén-fehéren kiderül az is, hogy Károlyi Csaba, a nagy múltú hetilap főszerkesztő-helyettese, irodalomkritikus nemcsak a könyvek szexepiljén tud szívből derülni. Az örökifjú Darvasi László pedig szemlátomást maga sem hiszi el, hogy lehagyva Szív Ernőt, betöltötte a hatvanat.
Ez a kis kamaratárlat a kerek évfordulós lapkészítők mellett, az Élet és Irodalom örökös tagjait is köszönti, akik fizikai valójukban ugyan már nincsenek velünk, de ezeken a beszédes fotográfiákon holnap is jelen lesznek.

Látogatható: 2022. november 28-án és 29-én 10-18 óra között.