“Ahogy Próteusz is eredeti alakját visszanyerve nyilatkoztatja csak ki az igazságot, úgy a végletekig hajszolt olajfesték is önmagához tér vissza. A festék így a megidézés, a testet öltés mozzanata után újra festői felszínné válik, a mű pedig ennek sokrétegű krónikája.

Kecső heterogén festői beszédmódjában nyomon követhetjük a mozdulattá, majd testté váló festék alakulását. A hős belép a kép terébe, sőt, mintha szét is feszítené azt. Nézőként nem tehetünk mást mint, hogy találkozunk az istenekkel.”
(Tayler Patrick festőművész)