Az antik mitológia a kollektív tudatalattinkba ágyazódott elemeivel, történeteivel, és azokkal a mitikus és spirituális hagyományokkal őrzi emlékeit, melyek földrajzi korlátozások nélkül napjainkig élnek bennünk és amelyek meghatározzák alapvető emberi mivoltunkat. Emlékeztetnek minket természetünkre, korlátainkra és a bennünk rejlő potenciálra, mellyel túlszárnyalhatjuk saját elképzeléseinket is.

Endre ezen ókori történetek szerelmese, melyekből nemcsak ihletet merített, de újra is fogalmazza azokat a vizuális eszközök segítségével. Alkotásai egyfajta kísérletek az antik hagyományok megelevenítésére és új formába való öntésére. Hogyan élhetünk újra egy több ezer éves történetet és hogyan örökíthetjük tovább a kortárs hagyományoknak megfelelően a ma is bennünk élő mintákat?

A kiállítás anyagában visszatérő elemként szerepel egyrészt Theseus aranyfonala, mely segítségül szolgált a labirintusból való kijutáshoz. A történet aktualitása nem is lehetne időszerűbb, melyet most mindannyian együtt élünk újra saját mikrovilágainkban. Másrészt a torzókkal folytatott kísérletek a szobrászati hagyományok festészeti átiratai, melyek csakugyan egy végleges állapotot idéznek meg, a dupla időhurokba zárt testek saját és környezetünk korlátait ábrázolják a matériák és kontúrok felhasználásával, így sarkallva a szemlélőt az idő relatív állapotán való merengésre.

A kiállításon több kérdés is felvetődhet a néző számára, ekképpen lehetőséget teremtve egy másik dimenzióba való átjutáshoz: Hogyan tudunk igazodni egy mindenki számára kontrollálhatatlan helyzethez? Valójában mennyire van lehetőségünk irányítani az életünket? Mennyiben határozzák meg a véletlenek a sorsunkat? Milyen a viszonyunk az elmúláshoz? Milyen életstratégiákat alkalmazunk a túléléshez? Van e kiút? És ha igen, akkor azt, hol és hogyan kell keresnünk?