A Koreai Kulturális Központ április 3. és június 30. között látható kiállítása 12 kiemelkedő koreai fotóst mutat be, akiknek a munkáin keresztül a ’80-as évek végétől kezdve napjainkig követhetjük nyomon a koreai kortárs fotográfia fejlődését. A dél-koreai fotóművészet elmúlt 40 évét feldolgozó kiállítás elsőként Magyarországon mutatkozik be.

Dél-Korea kortárs fotóművészetével ismerkedhet a hazai közönség a budapesti Koreai Kulturális Központ áprilisban nyíló kiállításán. A több mint száz képből álló válogatás tizenkét nemzetközileg is elismert dél-koreai fotós munkáin keresztül a ’80-as évek végétől kezdve napjainkig követi nyomon a koreai kortárs fotográfia fejlődését. A dél-koreai fotóművészet elmúlt negyven évét feldolgozó kiállítás Európában elsőként Magyarországon mutatkozik be. A tárlat a Budapest FotóFesztivál 2023 programjának része, és a fesztivál történetében az első koreai szekció.

A kiállító művészek különböző generációkhoz tartoznak, és más témák foglalkoztatják őket, a válogatás mégis alapos benyomást ad mind a koreai fotóművészet alakulásáról, mind a koreai társadalmat és kultúrát meghatározó tényezőkről.

Koo Bohnchang (Gu Boncsáng) egy évtizede örökíti meg az utolsó lélegzeteket, Jung Jihyun (Dzsang Dzsihjan), aki maga is „panelgyerekként" nőtt fel, az eltűnő és megújuló városi tereket dokumentálja, Kim Seunggu (Kim Szünggu) a koreaiak sajátos életvitelét és társadalmi trendjeit mutatja be munkáiban, míg Lee Sunmint (I Szanmin) a nők családon belüli helyzete és a nőkről való társadalmi gondolkodás foglalkoztatja.

Yoon Jeongmee (Jun Dzsangmi) a társadalmi nem és a konzumerizmus viszonyát vizsgálja. Area Park (Area Park/ eredeti nevén Pák Dzsinjang) Alzheimer-kórral diagnosztizált édesanyja valóságos és pszeudo emlékeit eleveníti fel képein.

Min Byunghun (Min Bjanghan) generációjának reprezentatív alakja, aki negyven éve foglalkozik a monokróm, tiszta fotográfiával. A kiállításon megtekinthető képein ledózerolt, külvárosi telkek emelkednek ontológiai síkra. Lee Jeonglok (I Dzsanglok) digitális kompozíciói, amellyel a mitikus világot igyekszik láthatóvá tenni, rituálisan, performansz-szerűen készülnek. Park Hyunggeun (Pák Hjanggün) kontemplatív képei az idő és jelentés problémájára reflektálnak.

Oh Heinkuhn (Ó Hjangün) híres Adzsumma-sorozata a házas, középkorú koreai nők rendkívüli portréja. Byun Sooncheol (Bjan Szuncsal) Korea legrégebben futó zenei tehetségkutató televíziós műsorának részvevőit fotózza, Han Sungpil (Hán Szangpil) pedig a digitaliztáció, a fotográfia és a festészet hibridizációjának a megszállottja.