„Az ilyen rajzolatokat egy pillanat alatt lehet létrehozni, de aztán, ha már megszülettek, csak a magasabb matematika eszközeivel, például a káoszdinamika törvényeinek az ismeretével és a fraktálgeometria nyelvének a használatával lehet sikerrel méltatni és analizálni. Egyszóval: szépek voltak ezek a grafikák. Mint a fák levelei, a foltok itt is nagyon hasonlítottak egymásra, mondhatnám, hogy egy családból származtak, de sehol egy ismétlés, és sehol egy fáradt ránc. Látszott, hogy ez a természet munkája, de úgy, hogy egyúttal egy emberi kéz is közreműködött a formák megalkotása terén...

…az ő grafikái annyira mulandóak, hogy kis idő múltán újra semmivé válnak, meg hát természetesen a létrehozásuknak a hamvas könnyedségével, megszületésüknek az elegáns virtuozitásával, tehát ezekben a vonatkozásaikban lehetnek egyediek, újak és megismételhetetlenek. Olyan a hőpapírra teremtett művészet, mint a tánc, amit talán valahol egy vízparton lejtenek alig látható testű és pehelykönnyű karcsúságú nimfák, akik aztán csakhamar megint léggé válnak, úgy, hogy mire ráocsúdik az ember, hogy milyen szép is, amit lát…”
(Perneczky Géza)