"Az elmúlt évtizedben ceruza helyett gombostűkkel rajzolok fénylő utakat, ábrákat, feszített, speciális textilre. Technikám sajátossága miatt személyes történeteimet jelekké kell fogalmaznom.

A tűképeimen megjelenő motívumok a hétköznapokban átélt élmények játékosan fénylő piktogramjai.

A kiállítás magját most is a korábban készült tűképeimadják, de férjem halála óta  újra festeni kezdtem. Eleinte csak elkeseredve estem neki a vászonnak, szabad utat engedve bánatnak és festéknek, bekenve a képek teljes felületét. Aztán kicsit megkönnyebbülve sikáltam le az egészet, gyakran ismételve ezt újra és újra. A lemosott képeken bámultam az egyre halványodó rétegeket. Ezeken rajzolódtak ki azok az emlékek, jelek, melyek közös életünk lényegtelennek tűnő, de fontos fogódzói.

Igen nehéz megragadni a veszteséget, a hiány érzését, ezért festményeimen is a mindennapok apró jeleibe kapaszkodtam. Keresni próbáltam olyan témákat, melyben ez a fájdalom megfogalmazható és feloldható. A gyöngyöző vasárnapi húsleves, a guruló gyógyszerek, sok-sok apró mozzanat, szeretetben telt közös életünk kötéspontjai. " Ruttka Andrea