Az 1906. március 7-én Székesfehérváron született Kozák Lajos a székesfehérvári Főreál Iskolában érettségizett és már középiskolai tanulmányai idején is aktívan sportolt. Érettségi után jelentkezett az éppen akkor induló Testnevelési Főiskolára, amelyet 1928-ban rangelsőként végzett el. Mint a legjobb eredménnyel diplomázott hallgatót, egy évre segédtanárrá nevezték ki, majd sportszervezetek előadójaként, edzőként és főleg testnevelő tanárként dolgozott. Akkoriban – kortársaihoz hasonlóan – sok képet készített Budapest nevezetes épületeiről, tereiről és szobrairól is. Kozák Lajos sportember volt, de szerénységét jelzi, hogy a pozíciókért folytatott versengésben nem vett részt. A magyar fotográfiai közéletben és a szervezetek munkájában nem járt élen, inkább a hátsó sorokból figyelte az eseményeket. Kozák Lajos fotográfus hagyatékát 1975-ben, a művész halálát követően vásárolta meg özvegyétől a Magyar Sportmúzeum, ahol az anyag nagy része 2011-ig feldolgozatlan maradt.

Kozák Lajos fotóinak felfedezése is illeszkedik a sorba azokhoz a történetekhez, amelyekben az alkotók legnagyobb kincseire csak haláluk után bukkantak rá. A testnevelő tanárként dolgozó, szorgalmas, de szerény sportfotográfus negatívjai is évtizedekig lapultak a raktárban.

Kozák Lajos feltehetően az 1920-as évek végén ismerkedett meg a fényképezéssel és a főiskola elvégzése után komolyan érdeklődött a művészi fényképezés iránt. Tájékozott volt a kor hazai és nemzetközi irányzataival kapcsolatban, képeiben jól érzékelhető a Neue Sachlichkeit (Új tárgyilagosság) hatása. Kozák fotói az akkori progresszív magyar fotóművészet egyfajta summázatát adják, ugyanakkor mégis elkülönülnek társaitól. Kozák fotóira egy személyesebb hangvétel jellemzőbb, őszinte figurái mellőzik a kor divatjának „modorosságát” és a képekben megjelenik egy egzisztenciális mélység és melankólia, ugyanakkor fotóiban benne van egyfajta harmónia is. Kortársaihoz hasonlóan őt is inspirálta Budapest, kedvelt témái közé tartoztak a polgári élet kultikus helyei, a pesti és budai rakpart, a Városliget, a Gellérthegy és a téli síelés a Normafán.

Alkotásai két jól elkülöníthető csoportra oszthatók: a két világháború között készült művészfotókra és a teljes életutat átölelő sportfotókra. Kozák fotográfusi tevékenységét polgári foglalkozása mellett végezte, így napjai nagy részét a sport töltötte ki, ezért mindig is aktívan fényképezte a sportélet eseményeit, ahol fotóriportokat készített újságok számára.

Művészfotóit tudatosan művészi karrier igényével készítette, amelyeket a Képes Krónika és a Nemzeti Újság gyakran közölte, emellett több alkotása is megjelent az igényes kivitelű Fotószemle című magazinban, de találkozhatunk képeivel az Új Idők és a Tükör hasábjain is.