"Keresem a formát mint az életerőnek az anyagban való megnyilvánulását.
Keresem az anyagot mint médiumot, amely a maga
történetével és pusztulásra hívatott tulajdonságaival időtlen üzenetet hordoz.
A kulturális gyökereinkből eredő és a
globalizálódó világból származó hiedelmek egymásra hatása által nevelkedő
emberi lélek ősi időket megidéző vonásai érdekelnek, mert archetipikus
bálványtöredékekkel terhelt az a világ, amely a mi identitáskereső éntudatunk
otthona.
Asztalos-kézműves alkotóéveim után 2011-től
Egerben természetművészetet tanultam, ahol 2017-ben végeztem Vizuális
környezetkultúra és tehetségfejlesztő tanárként. Jelenleg is az Eszterházy
Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Tanszékén dolgozom, elsősorban a
természetművészet oktatásban veszek részt. Képzőművészként az anyag
üzenethordozó lehetőségeivel foglalkozom, és 2020 óta a témában elméleti
kutatást is folytatok a Pécsi Tudományegyetem Képzőművészeti Karának Doktori
Iskolájában.
Munkáimban a profán és egyben szakrális anyaghoz
kötődő általános emberi élményeket szeretném előhívni különböző műfaji eszközökkel.
A közös emberi emlékezet – eredeti értékeitől, autentikus jelentésrétegeitől
megfosztott – elemeinek másolatait kölcsönzöm ahhoz, hogy időben és térben
egymástól különböző kultúrák hasonló formájú és funkciójú töredékeiből egy új,
látványközpontú kvázi-világot kreáljak. Alkotói gyakorlatomra jellemző a vas,
fa, gallyak, zsinegek, kavicsok és a vályog mellett hétköznapi tárgyak
használata is, melyeket szobrokká, objektekké és installációkká építek.
2013 óta rendszeresen bemutatom legújabb
munkáimat. Fontosabb egyéni kiállításaim: Róma (2013), Budapest (2015, 2018,
2019, 2021), Eger (2016), Miskolc (2017), Szihalom (2019), Pécs (2021), Etyek
(2022). Az Országos Művészeti Diák Konferenciákon díjakat nyertem a szobrászati
(2011, 2013, 2015), a grafikai (2015) és a festészeti (2015) szekcióban.
2012-ben a Római Magyar Akadémia pályázatán, 2016-ban a Miskolci Téli Tárlaton
kaptam díjat."