Mattis Teutsch János a huszadik századi modernista művészet egyik legnagyobb alakjaként vonult be a művészettörténetbe. Festő, szobrász, grafikus volt. Az 1884-ben, Brassóban született művészt Kassák Lajos fedezte fel a budapesti szcéna számára. Jellegzetes grafikái az 1910-es években meghatározták a budapesti MA című folyóirat arculatát, sőt Kassák önálló kiállításon is szerepeltette alkotásait. Mattis Teutsch nem csak a magyar, hanem a nemzetközi és a romániai avantgárd aktív szereplője is volt: nevét együtt emlegették a külföldön hírnevet szerzett Constantin Brâncușival és Tristan Tzarával.
A modernista művészettörténet-írás fókuszába tehát egy rövid periódus, a tízes és húszas évek művészi termése került, az az időszak, amely a kelet-közép európai avantgárd mozgalom fontos figurájaként számon tartott Mattis Teutsch nemzetközi hírnevét megalapozta. Az életműnek ezt a leszűkítő, műkereskedelmileg is preferált nézetét Mattis Teutsch önmaga is befolyásolta, aki az ötvenes években Lelki virágok című mappájában először vetett számot saját munkásságával. Még szűkebb időhatárt szabva csúcsműveit az 1920–1923 közötti évekre tette. Kevéssé ismert azonban, hogy Lukász Irénnel, közeli munkatársával és hagyatékának gondozójával mindketten pályája következetes folytatásának tekintették késői alkotásait.
A mostani kiállítás egy kortárs művész, Miklós Szilárd kutatása és koncepciója mentén új olvasatot kínál Mattis Teutsch művészetéhez. A korábbi leszűkítő nézettel szemben sokkal inkább azokra a vakfoltokra teszi a hangsúlyt, amelyek az 1930-as évektől elénk tárnak egy kelet-európai művészsorsot, annak minden megpróbáltatásával és történelmi összefüggésével együtt. Mattis Teutsch a harmincas évektől átváltott egy figuratív, realista művészetre, amelynek azonban volt egy sajátos, a modernizmusból táplálkozó karaktere. Nem éles váltás volt tehát, hanem inkább annak a felismerése, hogy a realizmusnak egy konstruktív, a társadalommal kapcsolatos szerepe van. Ötvenes évekbeli munkái sem nevezhetők tipikus szocreál műveknek. Különös, halk szavú realizmus ez, amely nem a sztálinista eszme kiszolgálójaként kívánt működni, hanem a művészi, szellemi kommunikáció lehetőségeit kereste a társadalommal, a tágabb közösséggel.
A modernista, absztrakt Mattis Teutsch képet konokul őrző, „értékcentrikus” piaci és művészettörténeti szemlélet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a realista Mattis Teutsch képet elfedje. Mattis Teutsch nem egy esetben a húszas évek végén készült alkotásaira festette rá a szocialista éra alatt készült műveit. Amikor erre fény derült, sok képét ledörzsölték, fizikailag is megsemmisítve a későbbi festményeket. Ez a jelenség áll a kiállítás középpontjában, amely számos új kérdést támaszt a modern művészet megítélésének szempontjaival kapcsolatban.
A Kassák Múzeumban 2020 januárja és májusa között látható kiállítás előzményeként 2019 őszén a bukaresti Rezidența BRD Scena9 mutatta be ezt az anyagot. A kiállításra romániai és magyarországi múzeumokból, magángyűjteményekből és a családi hagyatékokból főként olyan műveket válogatott a kurátor, amelyeket a közönség eddig még nem látott. Miklós Szilárd kutatása során kiemelten támaszkodott Almási Tibor művészettörténész munkájára, valamint Lukász Irén kézirataira. A kiállításhoz kapcsolódóan megjelenő magyar, román és angol nyelvű katalógus tanulmányai Mattis Teutsch kései művészetének új értelmezését kezdeményezik.
Hozzászólások