A Tatabányai Múzeum széleskörű gyűjtőkörére, s ennek megfelelően kialakult gyűjtemény-együtteseire alapozva már korábban is a város és környékének időben és térben történő komplex bemutatására törekedett. E koncepció nem változott, de új megközelítésben, a történeti ökológia kutatási módszereivel, eredményeivel és szellemében életre hívott kiállításban valósul meg. Ez az önállóan ugyan még viszonylag fiatal tudományos megközelítés a történelem szereplőjévé a természeti környezetet teszi, s azokat a jelenségeket, folyamatokat vizsgálja egy adott időszakban, amelyeket a környezethez történő alkalmazkodás a kultúrában előidézett, ill. ami magának a környezetnek a megváltoztatásához vezetett.
A látogató kronológiai sorrendben követheti végig a környék történetét, azonban nem eseménytörténetként: a tárlat a különböző korszakok emlékanyagát a fenti koncepciónak alárendelve mutatja be. A látogató a "történelem ösvényét" bejárva megismerheti a környék, s az itt élők időbeli és életmódbeli változásait. Hogyan élt az őskori ember a természettel együtt, mindez hogyan változott meg az élelemtermelő gazdálkodás kialakulásával, mit kapott, és mit vett el az ember a természettől, ill. hogyan alkalmazkodott hozzá. A kiállítás üzenete szerint az itt élő ember a 20. századig alkalmazkodott környezetéhez, annyit használt a természetből, hogy az képes volt regenerálódni. A 20. századi gyökeres, és rendkívül káros változások után azonban érdemes visszatérni a természethez, megóvni és megvédeni, s a vágyott jövő így - a korábbihoz hasonló - élhető természeti környezetet teremthet.
A fa évszázadai című egység a bronzkori és vaskori népeket, a rómaiakat és a népvándorlás korát (germánok, avarok) mutatja be. A kiállítás létrejöttét Tatabánya Megyei Jogú Város, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a BioDigit Kft. támogatta.
Hozzászólások