„Tájkép vagy Képtáj? Az első amit ebben a kérdésben kiemelnék az a kompozíció szerepe, a komponálás gesztusa. Ha a kompozíciót, mint kivágást határozom meg a művelet szintjén, akkor ebben az esetben, amit én igyekszem csinálni nem az adott táj legjellemzőbb pontjának, sűrítményének a keresése. Nem egy ablak nyitása a tájra. Sokkal inkább az történik, hogy a komponálás folyamatával, gesztusával elidegenítem, kisajátítom az élményt eredeti hordozójától, magától a motívumtól. Ennek a műveletnek az ilyen típusú tudatosítása mögött részben az a felismerés áll, hogy mindenfajta kivágás, vagyis komponálás – még ha a legjobb indulattal, a legemelkedetteb szándékkal is történik – manipuláció.
Manipuláció, tehát szándék, hogy kifejezzünk valamit, amivel kapcsolatban az a szilárd meggyőződésünk, hogy ezért vagy azért, így vagy úgy, másnak, másoknak is osztozniuk kell.

De ha elfogadjuk, hogy mindez manipuláció, akkor semmiképpen nem állíthatom, hogy az amit létrehozok, az bármilyen tájnak a képe lehet. Az, amit létrehozok – még ha egy akár földrajzilag jól lokalizálható élmény is a forrása – a bennem az élmény hatására létrejött folyamatok látványa, ezek által a folyamatok által alakított kép tájékainak nézetei. Tehát, ami megszületik az élménnyel való nagyon sokrétű viszonyom kifejeződése kép formájában. Abban, ahogyan én dolgozom valóban történik errózió – lekaparások, átmosások – tektonikus mozgások – színfelületek tolódnak erre-arra a kép felületén –, rétegek rakódnak egymásra.
Tehát, mint ilyen persze, akár sok szempontból hasonlatos a természet működéséhez, egy táj alakulásához. Továbbá magát az élményt, amiből elindulok egy kép megfestésekor, annak szerepét a folyamat beindításában nem szeretném bagatellizálni, hiszen nagyon sok energiát, időt fordítok tájak felfedezésére, megismerésére. De az, amit én ezekkel az élményekkel kezdeni tudok, akarok, az sokkal inkább a szemlélődés tájékainak megismerése, művelése. Bizonyos értelemben ez egy vállaltan megfogalmazott, és részemről az egyetlen hitelesnek, érvényesnek gondolt állásfoglalás az ember és a természet viszonyában. Vagyis, hogy a táj az táj, a kép az kép.
A Képtáj én vagyok.” (Nádor Tibor)