Párkányi Péter munkássága főként grandiózus méretű köztéri szobrairól ismert. Tradicionális jellegű kisplasztikái és kiállítóterekben bemutatott alkotásai nagyrészt magántulajdonban vannak. Bravúros formakezeléssel megkomponált szobrai főként figuraközpontúak. Visszatérő elemei a kezek, kentaurok, pegazusok vagy lovak, amelyeket úgynevezett steam-punk stílusban, a viktoriánus kor szerkezeteivel komponál egybe. Szerkezetei időnként működésbe hozhatók, máskor a plasztikai nyelv részeként szolgálják a szobor kifejezőerejét. Ilyen bronzból és márványból készült alkotás a Fény és árnyék is.
Párkányi kispasztikájának márványtömbjére két ló sakkfigurája kapaszkodik fel. A barna és fekete, bronzból készült bábuk testét különböző méretű mechanikus fogaskerekek dísztik, a mozgás lendületét, a dinamikát erősítik. Az alkotó egy drámai mozzanatot öntött formába, a két paripa egymással versengve áll szemben, ahogy a sakkjáték sötét és világos küzdői. Az élethűen megmintázott lovak fején és nyakán az erek kidagadnak, egyikük hátrahőköl, amíg a másik fejét felszegve szinte felnyerít. Az ellentétet fejezi ki a fehér kocka és a fekete talapzat, a sakktábla színei.
Párkányi Péter nemes anyagokkal (márvánnyal, bronzzal) dolgozik. A Fény és árnyék is ezekből készült, és egy nemes küzdelem drámai erejét ragadja meg, ahol az ellentétes oldalon állók erejüket összpontosítva törekszenek győzelemre, mint a Vezércsel című amerikai Netflixes mini televíziós sorozat fiatal sakkozólánya.