Porkoláb Sándor nagy utat járt be művészi pályáján. Festészetében a kezdeti,
természetelvű ábrázolást a hatvanas években felváltotta a jelképekben való
gondolkodás. Érdeklődése a magyar népművészet motívumai, a szentendrei
festészet hagyományai, a kassáki képarchitektúra, majd egyre inkább a keleti
filozófia vizuális formakincse, a mandalák, a geometrikus világképek felé fordult.
A pöttyökből, majd négyzetekből felépített struktúráiból virtuális tereket épített, melyek kapcsolatba hozhatóak az op art vagy Vasarely művészetével, de Porkolábot leginkább a színdinamika és a színek pszichológiai hatása és ereje foglalkoztatta.

Képein rend és harmónia uralkodik, melyet a matematika, a geometria és a
színdinamika törvényei irányítanak, de rendszereit mindig átjárja a játékosság is.
Porkoláb Sándor illuzionisztikus mintázatai és téralkotásai valójában filozofikus,
elvont világmagyarázatok