Stróbl Alajos négy évtizedig, 1885-től 1925-ig tanított a Magyar Képzőművészeti Egyetem jogelődjén, az Országos Mintarajztanodán, ahol 1897-ben megalapította a Szobrász Mesteriskolát. Nemcsak nagyszerűen mintázott, hanem bravúrosan rajzolt is. A Rajzok és szobrok Stróbl Alajos műterméből kiállításon a szobrok mellett olyan rajzokat is láthatunk a vázlatkönyveiből, melyek életképeket, szoborterveket és I. világháborús jeleneteket ábrázolnak.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Szobrász Tanszéke a Rajzok és szobrok Stróbl Alajos műterméből kiállítással kíván tisztelegni alapítója előtt, aki élete nagy részét az Epreskertben töltötte. Műtermének egykori átriuma ma kiállítóteremként funkcionál.

Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány részéről Stróbl Mátyás, a művész unokája elmondta:
„Talán sokan természetesnek veszik, hogy a plasztika és a grafika összetartozó fogalmak, és aki szobrászként alkot maradandó műveket, annak méltán rajzaiban is megmutatkozik tehetsége. Stróbl Alajos személyét tekintve ez valóban elmondható, és bár a művész rajzai értelemszerűen kevéssé kerültek a nagyközönség szeme elé, a grafikák művészi színvonala, szépsége megérdemli, hogy az alkotó rajzait a nagyközönség egy kiállítás és egy kiadvány keretében megismerhesse és megcsodálja.

A művész édesapja az általános műveltség fontos részének tartotta a rajztudást, ezért gyermekeit már korai gyermekkortól rajzoltatta. Stróbl Alajos ezt nem kötelességnek, hanem szórakozásnak tartotta és ebben tehetsége hamar megmutatkozott. A művésznek a későbbi alkotói évei során nem volt mindig lehetősége a mintázáshoz,a rajzok túlnyomó többsége ekkor született. Ilyen időszak volt a katonaság szolgálati ideje, az I. világháború során a fronton átélt időszak, de akár barátaival egy medvevadászat alkalmából eltöltött néhány nap. A rajzok nagy része a vázlatkönyvek révén családi tulajdonban van, de számos rajz elkallódott. Szerencsés véletlenek is közre játszhatnak abban, hogy felbukkannak néha művészeti árveréseken Stróbl Alajos rajzok. Máig nem tudunk azonban nyomára bukkanni az úgynevezett Zumbusch-Vépy album rajzainak, pedig ezek voltak a legszebb rajzok a művész katonaévéből. Csak remélhetjük, hogy a rajzokból összeállított kiadványunk, mely kapcsolódik a Magyar Képzőművészeti Egyetem 150 éves fennállása alkalmából rendezett hasonló tárgyú kiállításhoz, újabb kallódó rajzok felbukkanásához vezethet majd.”