Roger Vilder 1938-ban született, a montreali Concordia-egyetemen tanult képzőművészetet. Jelenleg Franciaországban, Nîmes-ben tevékenykedik. Harminc éven át tanított képzőművészetet Észak-Amerika különböző egyetemein és intézeteiben. A kanadai Royal Academy of Arts és a
budapesti Kepes-társaság tagja. Nagyjából a 60-as évek óta kísérletezik a motoros mechanikák, digitális kutatás, algoritmikus animáció és a neon különféle mozgásformáival. A formák világát érintő megfigyeléseit egyszerű geometriával jeleníti meg, és lassú, folyamatos, vagy ciklikus vagy fejlődő- hanyatló mozgásokkal egészít ki. Kölcsönhatásba állítja a formákat és színeket, kompozícióiban a téri-idő kontinuum organikus érzékiséggel fűszerezett harmóniát keresi. Roger Vilder 1965-től kezdve számos helyen állított ki Észak- és Dél- Amerikában, Európában, Japánban
Kelle Antal ArtFormer, a művészet nehezen meghatározható mátrixában.
A magam számára kitalált artformerség, amit művésznévként is használok, a képzőművészethez áll a legközelebb. Gondolatvilágában, problémafelvetésében a kortársi érzékenység, formailag pedig a minimalizmusba hajló megoldások jellemzik. Ezeket társítom különböző effektekkel, mozgásokkal, változásokkal, deformációkkal, hiányokkal és pontatlanságokkal, a művészet a tudomány és a játék közös halmazában. A kiállítás a SZIMA akadémiai székfoglalóm része. A bemutatott műtárgycsoportok:
Az Álmodozás – Opus 1017., egy kinetikus szoborinstalláció, amely a mozgásában részben korlátozott, a realitást szimbolizáló, programozható szoborkompozícióból áll. A szobor mögött állandóan futó videóanimációt látunk, ami a mobilt virtuális megjelenítésben, valószínűtlen átalakulásokkal ruházza fel, így a „lehetett volna” ábrándjába helyezi.
A Tükör Előtt – Opus 1012. egy önmozgó háromtagú kinetikus szobor, amit a látogatók is vezérelhetnek. A szobor előtt egy hagyományos optikai tükör található. Az installáció elrendezése és a szobor önálló működése felveti a kérdést, hogy túllépve a mesterséges intelligencián, nem csak az értelemről, a felismeréséről, az un. „tükörtesztről” szól, hanem a műalkotás a reakciójának lehetőségéről, potenciálisan a mesterséges érzelemről (MÉ, angolul AE) is.
A kiállításra épített interaktív installáció ideiglenes címe az Akció – Reakció, ami a bejárati ajtó mozgatását felhasználva, hoz létre egy „érthetetlenül” mozgó, interaktív marionett kompozíciót.
Nem, vagy nehezen éljük/értjük meg, hogy a szándékunk és annak eredménye gyakran nem esik egybe, sőt néha teljesen ellentétes kimenetelű. Elvontan, de hasonlóan, mint ahogy a főhős teszi/felismeri, J-P. Sartre A fal című elbeszélésében.
Hozzászólások