A horizont, azaz látóhatár egy koordináta-rendszer alapsíkja, afféle kiindulópont. Az a vonal, amelyen az ég és a föld összeérni látszik.

Salgó Viktória először Budapesten mutatkozott be 2021-ben. A kiállítás címe: Léptékváltás, akkor azt jelezte, változás történt a festmények méreteiben, az absztrakció, a gesztusok még nagyobb teret kaptak, így Viktória közelebb kerülhetett gyerekkori vágyához, hogy nagyméretű absztraktokat fessen. Ugyanebben az évben beválogatták képeit a Resident Art Fair kiállított munkái közé.

Az ELTE Művészettörténet szakán végzett, utána sok évig művészet közvetítéssel, múzeumpedagógiával foglalkozott a Ludwig Múzeumban. Az itt eltöltött évek rendkívül hasznosnak bizonyultak a képzőművészet mélyebb megismerésében, és az arról való gondolkodásban.
Festeni 2018-ban kezdett, ami egyféle terápiás elfoglaltság volt számára az azévi belső feszültségek feloldásaként. A festés nem hiába fontos eleme a művészetterápiának, a benne megélt kontroll elvesztése, belső ritmus megtalálása pozitív hatással van a lelki egészségre.

Viktória gyakran választ erősen horizontális kompozíciókat, mely a festészet történetében a kezdetektől jelen van. A horizontra révedés érzését megidézve a képek meditativitása erősödik.

Salgó Viktória autodidakta festő, felvidéki származású, a Pilisben él. Gyerekkora óta alkot, a képzőművészeten kívül a zene területén is. Absztrakt festményei és dalai tevékenységének összefüggő ágai, egymást kiegészítve.