Több asztronauta is beszámolt már arról a különleges, szívszorító érzésről, amit akkor tapasztaltak, amikor először alkalmuk nyílt visszatekinteni a világűrből a Földre. Kozmikus perspektívából szemlélve a bolygó, amelyen eddigi életüket töltötték, csak egy apró, halványkék üveggolyónak vagy pöttynek tűnt. Ebben az összképben nem látszódtak az országhatárok, eltörpültek a nagy konfliktusok. Több tízezer kilométeres távolságból nézve az ember végtelenül picinek tűnt, ugyanakkor minden földi élőlény egyetlen közös egységként mutatkozott meg, és ez a tapasztalat a szülői aggodalomhoz hasonló érzést ébresztett bennük a Föld iránt. A saját eltörpülésüket megélő asztronautákban felerősödött az általános félelemérzet és a környezetük iránti új felelősségtudat. Surányi Miklós fotósorozatából egy ehhez hasonló big picture áll össze a Földről, hozzáférhetővé téve ezt a csak űrhajósok számára átélhető élményt, amit az angol szakirodalom overview effectnek [áttekintő hatás] nevez. Surányi talált látványokat, hétköznapi tárgyakból épített poetikus kompozíciókat gyűjt egybe inventáriumában: a szívószál végén megjelenő csillagos égboltot, fekete lyukként tátongó pecsétpárnát, kulcslyukon áteresztett napfogyatkozást, holdfelszín színű ponyvát. A földi élményekről készített szimulákrum-kollekciója a kozmikus visszapillantás szemléletformáló erejével bír, úgy, hogy mentes mindattól a pátosztól, ami az űrbéli tapasztalatot jellemzi. (Mucsi Emese, kurátor)