,,Az árnyék talán nem csupán a fény helyi negatívja, hanem a fény aktív ellenfele, amely úgy sugárzik a sűrűségből, ahogy a fény sugárzik a fényforrásból.”
(Szabó Ádám – Michael Bexandall nyomán)

Szabó Ádám itt bemutatott munkáinak témája egy a kultúránkban a vizuális művészetektől az irodalmon át az építészetig mindenütt jelenlévő jelenség: az árnyék. Pontosabban a test által vetett árnyék, ami a nyugati festészetben és szobrászatban kísérőjelenségként, bekalkulált-bekalkulálandó optikai tényezőként állandó szereplő. Leonardo da Vinci például árnyéktipológiájában ezt az árnyéktípust is részletesen tanulmányozza és kerülendőként beszél róla, az itáliai reneszánsztól Rembrandton és az ifjabb Hans Holbeinen, Caravaggión át Renoirig pedig számos példáját láthatjuk annak, hogyan jelenik meg fontos, funkcionális a színnel és formával azonos rangú eszközként. A 20. században Marcel Duchamptól, Picassón, Chiricón, André Kertészen vagy Moholy-Nagyon, később Boltanskin, Cornelia Parkeren, Ryota Kuwakubón vagy Tim Noble-on és Sue Parkeren át William Kentridge-ig többször egyenesen kiemelt elem, sőt, főszereplő is lesz.

A paradox helyzetekkel egész eddigi életművében játszó, kísérletező, azokon elmélkedő Szabó Ádám árnyékszobraiban tovább megy a fentieknél: a „fény aktív ellenfelét” materializálja szoborrá. Teszi mindezt úgy, hogy az ábrázolt test vagy testcsoport által vetett árnyékot lépteti ki a térbe és teszi objektummá úgy, hogy a fény – test – vetett árnyék hármasából a konkrét megjelenítésben az eredeti tárgyat megvilágító fényt és magát az árnyékot vető testet ki is vonja.

Az előtérben installált Árnyékóra (2020) napóra módjára méri az időt. A Covid-időszak alatti bezártság terméke: egy mozgó fényforrásból egy tárgycsoportra vetülő fény rajzolja ki a számlap árnyalakzatait, amik egyben (egy árnytestben), s az árnyak egyben, egy a fotón nem szereplő, rejtélyes tárgynak köszönhetően egyben a szabad szem számára láthatatlanul állandóan és mindenütt jelenlevő a Covid vírus alakját is magukba foglalják. A számlap közepén a falra installált fotón a tárgycsoport konkrét elemei is megjelennek (de csak kétdimenziósan, fotón): Szabó otthon található tartós, azaz időt álló termékeket rendelt egymás mellé modelltestekként.

A személyes művészi örökséget, és ezzel egyben a szobrászat korról korra való alakulását is vizsgáló Családi viszonyok (2023) sorozatban Szabó szobrász nagyapja, Szabó Iván egy-egy szobra vet árnyékot Ádám szobrász apja, Szabó Gábor munkáira, és a két árnyék összeadódva kerül a térbe. Az nagyapa és az apa Ádám munkáihoz modellül szolgáló eredeti szobrai a falakon elhelyezett, és a munka részét képező fotókon láthatók.

A következő, közös téren osztoznak a Menta reggel-délben-este (2022), a Születésnap (2019) és a Téridő (2019). A falra installált, illetve posztamensen elhelyezett bádogszobrok az idő múlásáról, illetve a különböző időegységek ciklikus visszatérésére reflektálnak, és az idő térben való megjelenítésével játszanak mentalevelek, egy születésnapi csokor, illetve műtermi tárgyak árnyainak segítségével.

A harmadik teret teljes egészében betölti a Bombázó című 2022-es szobor-installáció. A terembe belépő néző a repülőgép töredezett vetett árnyait látja. A kép csak egy bizonyos pozícióból, felülnézetből áll össze és fedi fel eredeti tárgyát. (Kozma Zsolt)