„A hagyományos képek ontológiai szempontból jelenségnek tekinthetők, a technikai képek viszont fogalomnak. A technikai képet megfejteni tehát annyit jelent, mint kiolvasni belőle a helyzetét.”
/Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája/

Szabó Dezső a 90-es évek első felében a radikális/monokróm festészettel való foglalkozás közben jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy összevesse a fotográfiát, mint uralkodó képalkotási eljárást a redukcionista festészet önmagát, saját nyelvi eszközeit vizsgáló módszerrel. Az ezt követő években mindkét területen a médiumelmélet és a képelmélet eszközeivel közelített e két médiumhoz. Az 1998-2004-ig tartó időszakban az úgynevezett modellezett látványok érdekelték a fotográfiai képalkotással kapcsolatban. Lényegében a kameraszintaxis kérdéseit vizsgálta, 2015-től pedig a kamera nélküli fotográfia felé fordult az érdeklődése. Azóta a printszintaxis lehetőségeit, kérdéseit veti fel munkáiban, a képzőművészet és a fotográfia határterületén mozogva.

Szabó Dezső 2015 és 2020 között készült, a kamera nélküli fotográfia fogalomkörébe tartozó munkái láthatók a Godot Kortárs Művészeti Intézet (GICA) 700 nm-es kiállítóterében. Ezek a sorozatok a következők: Black & White/Fekete-fehér, 2015; Exposed, 2016; Limits of Light/A fény határai, 2017; Scale/Skála, 2018; Empty Images/Üres képek, 2019; Blue, 2020; Extended Spectrum/Kiterjesztett spektrum, 2020.