„Szabó János alkotásaiban – a mindig nélkülözhetetlen szakmai, rajzi fundamentumra építve – fontossá, lényegivé vált a gondolatiság, s az ezzel együtt egzisztáló, szinte dekoratív képi világ, melynek megteremtésében többféle stíluselem szintetizálódik. Képeiben egyensúlyban van a figurális és a nonfigurális szemlélet és eszköztár egyidejű alkalmazása. Sosem billen az egyik vagy másik művészeti szemlélet túlhangsúlyozásának oldalára, s épp abban fedezhető fel, határolható körül életművének személyessége, hogy ezekkel nem egyensúlyoz, hanem szintetizál. Ezzel együtt tehát a téma mindig fontos, de a megvalósítás jellemzően oldott, összetett eszköztára képeit szellemi és vizuális befogadásra egyaránt és együttesen teszi alkalmassá. Témáiban jut hely a mitológiának, a történelemnek, jeles személyiségeknek, allegóriáknak és jelképeknek, a genius locinak. Változatos képi világában hol előtérbe kerül az aktuális, hol fókuszba kerül egy nosztalgikus, emlékekre és emlékezetre épülő felfogás.” (Feledy Balázs)