A tudomány és a művészet talán leggyakrabban foglalkoztatott témája és legtágabb fogalma a tér problematikája. Művészeti szempontból, hogyha pusztán definiálni szeretnénk a teret, akkor a legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk, hogy a térábrázolást vonalak, vonalvázlatok, rövidülések, színek, fény–árnyék viszonyok, formák, valőrök, tónusok alkotják. Ekképpen a festészet, a festmény a valóságos, a létező tér és forma látszati alakzataival jeleníti meg vagyis állítja elő – két dimenzióban – a három dimenziót, tanulmányozott és kikísérletezett szabályok és törvényszerűségek alapján. Ilyen a perspektivikus térábrázolása a városképeknek, mely téma, – ami magába foglalja az épített környezet ábrázolását –, mindig foglalkoztatott. A városkép ábrázolások fontosak voltak, mert társadalmi tükre volt az adott kornak, magukban hordozzák a meglepetés és felismerés örömét, és reflexiók a tudomány és művészet felkészültségére.