Szigeti Tamás legújabb festményein - épp úgy, mint az elmúlt években létrehozott képeken - az erdők, az ártéri területek burjánzó textúrái adják a festmények térbeli koordináta rendszerét. Benne a figurák – emberek és állatok – a szövedékszerű, lombok közt megszűrt, villódzó fényektől áthatott erdő-aurában mozognak.

Természetesség és beállítottság; az elcsípett pillanat és a kidolgozott kompozíciós elemek egyszerre jellemzői a festményeknek. A kiállításon egyes elkapott mozdulatok; a végtelenné nyújtott pillanat képei tárulnak elénk.

A kiállított festmények a street art mozgalmakban széleskörűen használt stencil képek és a fénymásolatok vizualitásából sokban merítenek. A sokszorosított fekete-fehér másolatokból kiinduló, képhibákkal és töredezett formákkal manipuláló alaprétegek vibrálóan színes festék rétegekkel gazdagodnak a festői munka során. Az eredetileg mozdulatlan képforrásokból élettel rezdülő, aprólékos új minőség születik, mely egyfajta molekuláris rezgésében sugall mozgást, változást, átalakulásokat. Az így létrejövő formai képlékenység az alak és tér egymásba olvadása által egy új szabadságfokot, új lehetőségeket sugall.