Válogatás Rátfai Attila gyűjteményének Szikora Tamás képeiből.

Szikora Tamás a neokonstruktivizmus egyik legjelentősebb hazai képviselője, Munkácsy-díjas képzőművész. Korai expresszionista munkáit Antoni Clavé inspirálta, akinek hatására fokozatosan szakított a figuralitással és az absztrakt ábrázolásmód felé fordult. Az 1980-as évekbeli sajátos ceruzarajzai egészen újfajta téralkotási koncepciót feltételeznek: a matériával való játék, a többrétegű, egymásra ragasztott felületek radikális újraalkotása jellemzi. Művészetének sokszínűsége a különféle technikák ötvözésének otthonos alkalmazásában érhető tetten: rajzol, fest, fából és hungarocellből installációkat készít.

Alkotói munkásságának legjelentősebb változása 1982-ben következett be, ekkor talált rá plasztikus védjegyére, a dobozra, mint motívumra, amely ettől kezdve táblaképeinek és installációinak uralkodó elemévé vált. Az egyik leghíresebb dobozinstallációját a Sao Paulo-i Képzőművészeti Biennálén mutatták be 1987-ben.

A 90-es évektől a festői énje hangsúlyosabbá válik. Mindenekelőtt a térbeliség foglalkoztatja, melynek sokoldalú érzékeltetése gyakran munkáinak egyik legfőbb mozgatórugója. Képeinek kompozícióit erősítő színharmóniák, az eltérő képformák, valamint az egyedi megmunkálású keretek végletekig koncepciózus kölcsönhatása és együttes érvényesülése a Szikora-féle összetett művészeti logika sajátjaként értelmezhető.

Szikora a dobozokkal, ládákkal, fiókokkal, skatulyákkal nem a világ elől akar elrejteni valamit, épp ellenkezőleg: rámutat a tárgyi valóság határaira úgy, hogy közben nem ragaszkodik a funkcionális tárgykultúra direkt titokzatosságához és intimitásához. Az olykor súlytalanul lebegő dobozok önnön árnyékuk társaságában, a mesterien kivitelezett anyagkezelés ellenére is a kiüresedés és a hiányérzet mintadarabjai, amire a fekete-barna színdominancia és a komor, sötét tónusok is utalnak. A metaforáktól megszabadulva rá kell jönnünk, hogy e puritán geometria elvont formái csupán önmagukat rejtik. Mintha Szikora Tamás – az alkotásai mögött húzódó összefüggéseket szándékosan redukálva – inkább az összkép által teremtett vizuális világot kívánná a maga zárkózott módján megszólaltatni.

A kiállítás anyaga a festő egy közeli barátjának gyűjteményéből származik. Így a tárlat érzelmi-intuitív oldaláról igyekszik bemutatni a festő válogatott munkáit.